Tales from the Work: Episode 1.

Van azért annak egy szépsége, hogy mi itt, meg más csoportosulások, általában értelmes közegben értekezünk a játékokról, a konzolokról. Van egy színvonal, van mindenkinek egy alap tudása. Jobb esetben szakértelme. És ezért is igazán "megrázó" az, amikor szembesülünk vele, hogy az értelem, az nem mindenki erőssége.

Tegnap folytattam egy beszélgetést az egyik kollégámmal. "Nagy gamer" (saját bevallása szerint). Nem indultunk egy hullámhosszon, finoman fogalmazva se. Ott kezdődött a sztori, hogy jön az új Assassins Creed: Valhalla. A beszélgetés "szélcsendes" része is nagyjából arról szólt, hogy ecsetelte, mennyire jó lesz, mennyi minden lesz benne, és mikor jelenik meg. Én már itt bőszen javítgattam a kijelentéseit. Ami alapból ad egy rossz fennhangot a társalgásnak, merthogy bunkó vagyok mert kijavítom. Érdekes módon, az ilyen átlag (bár saját bevallása szerint nagy) gamer hajlamos a félinformációi mellé olyan szép kis álmokat költeni, hogy ha ezek igazak lennének, akkor a Witcher 3 sírva zokogna, annyira szar játék lenne egy Assassins Creed-hez képest. A mélypontot(, nálam a robbanáspontot), valahol ott értük el ebben a magasröptű társalgásban, amikor kijelentette: Áh, ez az Assassins Creed: Valhalla biztos az év játéka lesz!
Na mondom ácsi! Azért ez az év elég erős lesz ahhoz, hogy egy AC labdába rúgjon idén. Felsoroltam az idén csak PS4-re megjelenő nagyobb címeket. De ő nem tágított, mert márpedig az AC, az isteni lesz! (egy cinematic trailer, és az álmai alapján)...

De ez csak a sztori első fele. Itt már a hangulat meg volt alapozva. Aztán jött a csúcspont! A kolléga PS4 user, ezért várja nagyon a PS5-öt ő is.
Összeráncolta a szemöldökét, komoly, gondolkodós arcot öltött, majd feltette nekem a bűvös kérdést. Igazából tekinthetünk erre kegyelemdöfésként is számomra.

Azt mondja: -Te, ez a PS5 támogatni fogja a FullHD tv-ket? Mert nekem csak az van. Vagy akkor most kell vennem 4K-s tévét? El se fog indulni 1080p-s tv-vel?

Egy kicsit itt szerepet cseréltünk, én egy kicsit megsemmisültem. Pedig neki kellett volna. De itt már nem lehettem bunkó. Vettem egy mély levegőt, és próbáltam elmagyarázni, hogy ez nem így működik. Tartottam egy kiselőadást a felbontásról, a konzolok és tv-k működéséről.. Igazából láttam én, hogy egy fekete lyukba beszélnék. De ugyanakkor láttam magam körül az isteni ragyogást (a fénylő aurát), fejem felett a glóriát. Éreztem, hogy most jót cselekszek, és olyat (információt) adok neki, ami olyan hatással lesz rá, hogy elhozza számára felvilágosodás korát. Remélhetőleg.

Én nem tudom, hogy a ti környezetetekben mennyi ilyen ember van. Hányszor futtok bele ilyen estekbe. De felénk azért előfordul.

Vannak napok, amikor nem vagyok ennyire segítőkész, az a rosszabb, akkor valami hasonlóval elintézem ezeket a beszélgetéseket: [kép]

[ Szerkesztve ]

„A kerékpározás első szabálya, hogy szenvedned kell, és senki más nem teheti meg helyetted. Semmilyen számítógép vagy edző által kitalált program nem tudja elérni, hogy kevésbé fájjon.”