Tolom ezt a Plague Tale-t, hát, ez a jótól szerintem azért nagyon messze van. Tetszik benne az új koncepció, hogy itt nem a csihipuhin van a hangsúly, meg hogy mer a játék a középkorba visszamenni. A látványvilág kellemesen elfogadható, nincs vele semmi gond.

A játékmechanika viszont rendkívül bugyuta. Azon még túllépek, hogy úton-útfélen foszforos batyuk, bőr, kénes zacskók vannak a leglehetetlenebb helyeken is, amit persze rajtunk kívül senki nem akar összeszedni egy olyan világban, ahol éhínség van, dúl a pestis, és mindenki a túlélésért játszik...

De hogy egy katona bambán csodálkozva menjen oda a tőle három méterre lévő fegyveresládához, mert a kavics koppant rajta, és utána percekig bámulja, hogy van-e ott valaki, az már csak nagyon nehezen csúszik le. Ahogy az is, hogy egy létrára nem tudok felmászni, mert a játék nem akarja még, hogy felmásszak, vagy egy ajtót kinyitni, ahova menekülhetnék, mert a játék még nem akarja, hogy kinyissam.

A főhős csaj mozgása katasztrófa, aki ezt leprogramozta, az soha nem látott embert oldalra fordulni, mert ez a sasszézva oldalazás ez botrányos.

Utolsó előtti fejezetben vagyok, már várom, hogy vége legyen, összességében nem rossz, fogyasztható, de rettentő idegesítő dolgok vannak benne.