Régen láttam belőle pár epizódot, ahhoz képest hogy nem szeretem a focit meglepően szórakoztató volt. Rengeteg rég elfeldett super saiyan technika, slow mo, telepatikus taktikai megbeszélések, élet elmélkedések egy-egy rúgás között, dráma, bromance...

Szerintem ha elkezdeném a mai nap, még úgy is lekötne egy pár rész erejéig. Van pár ilyen japán mű: boxos, kézilabda, kosárlabda stb témában. Nekem kedvencem az ilyen ragadjunk ki egy hétköznapi, ámbár unalmas témát stílus közül mű, a Kaleido Star.
Soha nem érdekelt a cirkusz, de ez az anime mind a 50+ részén keresztül végig oda tudott szögezni. Egyik barátnőm nagy kedvence is lett mikor megmutattam neki.

Pont ezért szeretem az animéket. Olyan témákat is feltudnak dolgozni ami egy nyugati rendező fejében meg sem fordul. Van hogy akkora ökörség, hogy ha olvasod miről szól már temeted, aztán kap egy jó írót, nagy költségvetést és kész is a recept. Néha hihetetlen miket össze nem hoznak.

"It is only with heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye."