"A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van, de senki se kíváncsi a másikéra." -mondta Geszti Péter. Valahogy így lehet ez a trófeákkal is. Én tavaly nagyon rámentem a platinákra, 19-et szedtem össze és egyrészt elégedettséggel tölt el, másrészt a játék önmagáért való örömét felváltja a teljesítménykényszer. Én elsősorban két dolog miatt platinázok:
1. Így tudom, hogy kihoztam a játékból amit nagyjából ki lehet, nem maradt ki semmi fontos a végigjátszásból. Open world játékoknál ez nem rossz mutató, de a sok grind trófea miatt rengeteg felesleges dolog is szükséges.
2. A gaming jutalmazási rendszere eltér a való élettől. Én olyan helyen dolgozok, ahol megcsinálom az achievementet és a főnököm megkapja a trófeát. A játékban viszont enyém az érdem, enyém a jutalom, még ha a jutalom igazából nem is ér semmit. A gaming igazságosabb, mint az élet.
Addig fogok platinázni, amíg örömömet lelem benne. Nem veszek olyan gagyi játékokat, amelyeket trophy hunterek szoktak venni és pár óra/perc alatt platinázhatóak, csak olyan játékkal játszok, ami a trófeáktól függetlenül is érdekel.

[ Szerkesztve ]

"Le style est l'homme même." Georges-Louis Leclerc de Buffon