Végig vittem a doomot és nagyon vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban.

A zene halál jó, de unható. A storyt én kifejezetten érdekesnek találtam, noha egy percig sem okozott semmilyen meglepetést és játék designja pazar, a grafika is rendben van, az animációk vajsimák. Kedvencem az hogy úgy igazán sosem hagyjuk el a first person viewot. Végig doomguy szemszögéből látjuk a dolgokat.
És most jönnek a conok, mert az van bőven. Nem akarom leírni százszor ugyan azt a szót, úgyhogy megteszem ezt egyszer: REPETITÍV! A harcok olyan hamar kifulladnak, hogy én már a játék kezdeti órájában is egy nagyobb room clear előtt csak csak sóhajtottam, hogy "már megint egy aréna". A glory killek is csak az elején szórakoztatóak, idővel rájöttem hogy tökre zavar, mert egy csomószor teljesen diszorientál és azt sem tudom hirtelen merre menjek. Volt hogy emiatt meghaltam mert az oszop/fal/egyéb objektum felé akartam dodgeolni. Visszatekintve viszont a legfurább az egészben, hogy talán ez az első játék ahol utáltam a boss harcokat. Én azt hittem lesz annyira fun egy boss mint a Shadow Warriorban vagy a Wolfensteinben, de nem... Kegyetlen idegesítőek szerintem. Teljesen más mint a játék többi része. Belenéztem a multiplayerbe is és... Nem nekem való.

Összességében én csalódott vagyok. Még azt a szintet sem hozta amire számítottam.

"It is only with heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye."