Ha már szóba került a Days Gone és az egyik fórumtárs több napig kardoskodott amellett, hogy már pedig ez egy 10/10-es játék, leírom én is az eddigi véleményem. Röviden: hááát.

Előljáróban annyit jegyzek meg, hogy szeretem a zombis témát, az open worlddel sincs bajom, valamiért mégsem hozott anno lázba a játék, de most akkora akciót kapott, hogy beszereztem.

Kb. a sztori felénél járhatok (Boozer karjához vadásztam most scrapet), és bár vannak érdemei, de szerintem sem igazán ér fel a többi PS exkluzív játékhoz. Kicsit olyan nekem, mint az iskolában a gyerek, aki nem tanult, de tudja, hogy kiről kell lesnie. Nem sikerül mindent lemásolnia, a kifejtős kérdésekre adott válaszait se látja át teljesen, de szerepelnek benne a kulcsszavak és így kap egy 4-est a végén.

Az alapfelállás szerintem nagyon jó. Tetszik Deacon szerepe a társadalomban, illetve maga a társadalom működése is, már ha nevezhetjük így a táborokat. A The Last of Us világában is szerettem, hogy különböző csoportok működésébe láthattunk bele, és ezt itt is jól csinálták. Jó volt látni az intro-ban történteket is. Számos filmben és játékban végigvittek már minket a nagyvárosi apokalipszisen, örülök, hogy nem kellett mégegyszer végignéznünk Ben bácsi halálát. A sztorival eddig nincs probléma, bár egy kicsit nagyon próbáltak megetetni minket Sarah halálával, ami még nekem is elég egyértelműen kamu volt, már pedig engem viszonylag könnyű behúzni a csőbe. Itt nem ment.
A sokat szidott benzinezés is nagyon jó ötlet, és a kivitelezés sem zavar, külön tetszik, hogy a gyors utazásnál is számolja. Mondjuk én a Red Dead 2-ben is imádtam lovagolni...

Viszont a fentieken túl sok dolog szerintem zavaró, félre ment. Valamiért semmi motivációt nem érzek a felfedezésre, mert úgyis mindenhol csak a craftoláshoz való dolgokat fogom találni. Ha letérek a fő vonalról, akkor max egy hordába, vagy egy ellenséges táborba akadok. Eddig még nem találtam titkos questeket, érdekes NPC-ket vagy bármit, ami miatt érdemes lenne megállni egy-egy viskónál. Ezt a Red Deadben nagyon jól csinálták, itt viszont csak a hasonló táj adott, megtölteni nem sikerült úgy tartalommal.

A craftolás is furán működik. A The Last of Us-ban tök jó, hogy gyárthatunk dolgokat, de ott fontos, hogy mikor tesszük ezt. Nem lassul le az idő, így ha tűzharc közepén állunk neki fabrikálni, akkor simán megölhetnek. Itt semmi ilyesmi nincs. A legnagyobb harcban, a horda közepén bukfencezés közben is simán legyártjuk a molotovokat és kötszereket. Ez elveszi a túlélő feelinget, mert úgy van vele az ember, hogy hiába nincs nála molotov, majd készít, amikor harminc zombi üldözi két lépéssel a háta mögött. Ez egyébként nem csak itt volt számomra zavaró, hanem a Horizonban. Mi értelme a nyílvessző inventory limitnek, ha bukfencezés közben tudok csinálni negyven darabot kb. 1 ingame másodperc alatt?

A harmadik bajom a játék technikai oldala. A grafika olyan amilyen, Deacon és Boozer kifejezetten részletesen lett megcsinálva, de sok NPC olyan, mintha 5 évvel ezelőttről származna. A táj szépen van megcsinálva, de sima gépen rendszeres a látványos pop in. Karakterek teleportálnak össze-vissza, rengeteg az animációs bug. Szaggatás szerencsére csak párszor volt, az átlag FPS számmal sincs bajom.

Értem én, hogy kis stúdió satöbbi, de azért engem zavar a sok apróság.
Volt, hogy olyan feliratot olvashattam, ami a rákövetkező átvezetőből származott. Én vidáman tankoltam a motort az objective markertől 20 méterre, de már tudtam, hogy mit fogok Boozerrel beszélni.
Tök jó volt az Uncharted 4-ben, hogy ha megszakadt egy párbeszéd, akkor az azt kiváltó esemény után visszatértek hozzá. Ott nem érződött mesterkéltnek. Itt ellenben, ha például rádión beszélek valakivel és leesek a motorról, akkor simán megismételjük a beszélgetés elmúlt fél percét, ami különösen hülyén hangzik, ha valakivel éppen vitatkozunk. Amikor Rikkivel motorozok, már olyankor rádión hallom a hangját, hogy elindultunk volna. Másfél méterre vagyunk egymástól.
A párbeszédek alapból nem elég feszesek. Olyanok kicsit, mint a Splinter Cell 2 magyar szinkronja, ahol nem sikerült jól összeilleszteni a hangokat, így a másik mondatába való közbevágás egy másodperccel azután volt, hogy az első beszélő... "közbevágódott".
Az egyik küldetésben lopakodva követnem kellett valakit. Az a valaki egy másik személynek magyarázott, majd elindultak, mert a játék fel akarta dobni a missiont azzal, hogy lopakodva kell mozognom. Oké, csak hülyén vette ki magát, hogy a kihallgatott emberek még mindig úgy beszéltek egymással, mintha egymás mellett állva nézték volna a diskurzus tárgyát. Konkrétan ez az a küldetés, amikor a NERO-s csajt (Lt. Booth?) kell kihallgatnom, mialatt arról beszél, hogy az egyik freakernek túlságosan tiszta a ruhája és az órája. A beszélgetés felélnél ott hagyták a hullát, de továbbra is úgy beszéltek, mintha éppen néznék. "Látja a ruháját, hogy mennyire tiszta? - Igen, látom." Dehogy látod, 10 méterre voltál már akkor és egymástól is több méterre álltatok.

Összegezve tetszik a játék, nem bántam meg, hogy elkezdtem és kíváncsi vagyok a végére, de messze nem értek egyet azzal a fórumtárssal, aki ezt év játékának titulálta (és mindenkit hülyének, aki nem értett vele egyet). Egész korrekt iparos munka, de nagyon sok amatőr hibája van. Aztán meglátjuk, lehet, hogy megváltozik a végére a véleményem és én is azt fogom mondani, hogy ott a helye a Hall of Fame-ben. Ha így lesz, mindenképp megírom.

[ Szerkesztve ]

“The wha-"