Őszintén örülök ennek. Amikor valami kritikát fogalmazok meg akkor próbálom a lehető legkomolyabban (bár néha belecsempészem a köcsög stílusomat is persze), hogy mások hasznára legyen. Aztán van a másik LnB, aki a Prehistorik 2-höz hasonlítja a HZD-t. De a kettőt próbálom élesen elkülöníteni egymástól. Bár nehéz, mert egy nick, egy személy. Amit az egyik kommenttel felépítek, azt a másikkal már le is rombolom sokak szemében. Evvan'..

Ja de a játék.. Az Alan Wake-et sose sikerült befejeznem. Pedig tetszett az eleje mindig. A Quantum Break-et meg a Witcher 3-mal vettem egy időben. Szerintem egy órát ha játszottam azzal is.

[ Szerkesztve ]

„A kerékpározás első szabálya, hogy szenvedned kell, és senki más nem teheti meg helyetted. Semmilyen számítógép vagy edző által kitalált program nem tudja elérni, hogy kevésbé fájjon.”

Na ezt még, de erről a témáról többet nem.

Egy család mellett ültünk a moziban a Végjáték alatt. Én az első, másfél órában már kijöttem volna a filmről, de mivel 3 órás, gondoltam csak jó lesz. Na a családban volt két kis srác. Egyik 10-12 körül, a másik 10 alatt. Volt egy jelenet, én már előre dőlve, a kezembe voltam temetkezve, és majdnem letéptem az arcomat kínomban. Miközben hallom balról, hogy ők ketten visítanak, szinte tapsolnak, önfeledtül élvezik. Dőltem visszafelé fel a székben, közben a kezemet elvéve balra fordultam, az idősebbik srác haláli rémült arccal néz rám, hogy nekem meg mi bajom, miért csinálom ezt?! Mosolyogtam rá egyet, magamban meg gondoltam, hogy talán majd ha nagyobb leszel megérted. Tudom, hogy nekik szól, ők (lennének egy normális társadalomban) a célközönség, nem tudtam rájuk haragudni emiatt.

Aztán hazaérve, gondoltam megírom a véleményemet a filmről a filmvilág topikba. Hónapok óta nem írtam oda, de ki akartam ezt adni magamból. De tapasztalt fórumos révén, előbb végigolvastam mások kommentjeit a témában. Majd amikor...(huhh) egy általam jól ismert, jó fej, FELNŐTT fórumtársam azt írja, hogy hát ő többször is elpityeredett a filmen. Na ott az emberben lesz egy törés, ami átértékelteti vele, hogy van e értelme itt bármit is írni ezek után?! Nincs.

[ Szerkesztve ]

„A kerékpározás első szabálya, hogy szenvedned kell, és senki más nem teheti meg helyetted. Semmilyen számítógép vagy edző által kitalált program nem tudja elérni, hogy kevésbé fájjon.”

Nekem is a könyökömön jönnek már ki a szuperhősös filmek.
De sajnos erre van igény, amit a marvel ki is szolgál nagyon szívesen.

Van egy habkönnyű limonádésztori, kimazsolázott erkölcsi lózungokkal, keményebb mondanivaló az nincs, nehogy fennakadjon a kínai cenzúrahivatalon. Még arra is figyelnek, hogy feltűnő hacukákat adjanak a hősökre, nehogy a zombinak meg kelljen jegyezni a neveket meg arcokat, még a végén minimálisan meg kéne erőltetnie az agytekervényeit.
Ezen kívül csak cgi-orgia van. Arra jó, hogy a paraszt két órára beüljön a moziba és elfelejtkezzen a melóról, meg megvegye utána a gyereknek a merchandise-cuccokat.

Nekem ez a véleményem, mondom ezt úgy, hogy a Póki játék kifejezetten elszórakoztatott.

Mi alapján ítéljük meg vmiről, hogy normális? Mi a viszonyítási alap? Önmagunk? És tévedhetetlen, mindennek felett álló a saját szubjektumunk?
Ha én xarozok vmit, akkor az valóban az?

This signature is completely useless! Don't waste any time by reading it!

Azt tudtad, hogy a feltűnő hacukákat és a többit nem a Marvel mozis univerzum készítői találták ki a filmekhez, hanem az elmúlt 80 évben a képregények alkotói?

A 3 topikgazda közül egy se jár erre?

[ Szerkesztve ]

PS5

Nem rossz kezdeményezés ez amúgy ha megbízhatóak az emberek. Majd beszállok valamivel én is, ne hogy má kimaradjak..

PS5

na most már tudjuk

Ha egyén, akkor mentálisan egészséges, épelméjű, beszámítható.

Társadalmilag már nehéz definiálni. Van egy olyan megközelítés, amely szerint a normálisnak az adott populáció, vagy társadalmi réteg leggyakrabban produkált viselkedési normája tekinthető.
Ha ez igaz, akkor a Marvel filmek sikeressége normális (ettől függetlenül a minőségük még nincs figyelembe véve). Ugyanakkor ha mindenki elkezdene gyilkolászni, akkor az számítana normálisnak. Ennek szabályozására vannak a társadalmi normák.

Annak vizsgálata, hogy egy populáció viselkedése normális e, az vizsgálható abból a szempontból, hogy a populáció realitásészlelése mennyire valós, épelméjű. Példaként reálisan tudja e értékelni az adott produktumot valós értékeit. De a realitásészlelés nem vele született adottság, nagy részben műveltség és tapasztalat alapján alakul ki.

Viszont, ha én mentálisan egészségesnek, és épelméjűnek tartom magam. És te is mentálisan egészségesnek, és épelméjűnek tartod magadat. De a véleményünk nem egyezik, akkor ezt nevezzük szerintem egyéniségnek. Viszont vannak olyan egyéniségek, akik torzítják mások valóságészlelését. Ezt nevezzük szerintem divatnak, rosszabb esetben devianciának.

Huhh, ez meredek téma számomra, próbáltam azt a kevés tudásomat a témában valami értelmes formában önteni. Nem tudom, hogy sikerült e?! A társadalmi normákba bele se mertem mélyülni.

[ Szerkesztve ]

„A kerékpározás első szabálya, hogy szenvedned kell, és senki más nem teheti meg helyetted. Semmilyen számítógép vagy edző által kitalált program nem tudja elérni, hogy kevésbé fájjon.”

Fiatalabb csikó koromban vehemensen próbáltam érvelni mellette, hogy amit én hiszek, urambocsá tudok jónak, az egy általános dolog és valószínű mindenkinek így kellene gondolnia, vagy ha nem, akkor egyfajta önkéntes misszionárius szerepet magamra erőltetve adjak hangot a kétséget nem ismerő hitemnek.

Azóta eltelt pár év, változtam én és a világ is, csak röhögni tudok azon ahogyan gondolkodtam korábban.
Csak példaként említve, ha én űzök egy sportot az sokak számára érthetetlennek tűnhet, de ugyanígy vagyok egyes ismerőseim tevékenységével is, de miért is kritizálnám én őket emiatt? Mások a preferenciák, ennyi.

30 évvel ezelőtt valószínűleg befolyásló erővel bírt volna egy Disney az ízlésemet illetően, de most ennyi megismeréssel, tapasztalattal a hátam mögött miért nem kapcsolhatna ki egy Végjáték vagy a Zöld könyv?

Jelenleg olyan filmeket nézek meg a gyerekkel, amit korábban le sem köptem volna, de most muszáj gyermek énállapotba kerülnöm, hogy ez is közös kommunikációs csatorna legyen közöttünk, nem lehetek mindig csak apa, aki csak az útját egyengetem.

Vagy példaként említhetném a Fast and furious sorozatot is, sokszor hangot is adtam az értetlenségemnek, pedig hogyne érteném, csak nem akartam elfogadni.

Szóval nem, nem értek egyet, hogy ízlésvilág alapján állapítsak meg halmazokat, hogy mi normális és mi nem, mert amíg évekig döbbentem váttáfákoltam, hogy miként lehet egy ilyen xar sikeres, mint a Minecraft, most a 6 éves gyerek mutogatja miket épít, én meg csak nézek mint a moziban.

És még vmi, a végére. Tudnék komoly kritikákat megfogalmazni a Disneyt és Marvelt illetően, de akkor is egy olyan dolog kreáltak a vászonra, amit korábban gyerekként el sem tudtam volna képzelni és bármennyire is elkoptatták az egészet, azért a bennem, bennünk élő gyerek időnként kikukucskál a valóság függönye mögül.
Akár egy filmnél, vagy éppen egy játék esetében.

[ Szerkesztve ]

This signature is completely useless! Don't waste any time by reading it!

Hatalmas +1

Az offtopikban válaszolok erre. [link]

„A kerékpározás első szabálya, hogy szenvedned kell, és senki más nem teheti meg helyetted. Semmilyen számítógép vagy edző által kitalált program nem tudja elérni, hogy kevésbé fájjon.”