Hát srácok, ez hihetetlen. Sosem szerettem artyzni, de csak kellene egy CGC és így, hogy most itt a kampány, még motiváció is lenne arra, hogy játsszak velük. De nem. Nem megy. Béna vagyok az SPGkhez, nem nekem találták ki azokat. Sőt, tovább megyek. Akik szerint még mindig OP-k az artyk, mert mindig őket lövik meg, meg a többi szokásos sírás, az vegyen egy 8+ artyt és menjen vele 35 kört zsinórban, akkor meglátja mennyire opék a zartyk.
Utálom, hogy nulla befolyással vagyok a csatákra, hogy hiába talál minden lövésem (fú de ritkán van ilyen), szarrá-húggyá vernek minket csak azért, mert fél percenként tudok lőni egy hatszázast. Sem támadni, sem védekezni nem tudok, csak reménykedni abban, hogy ne mozduljon el a másik, amíg odalövök. Ha foglalni kellene vagy spotolni, nem tudok mit csinálni. Beállok egy kurva erdőbe, bokorba, fa alá és csak várok. Várok és reménykedek, hogy nehogy kétszer-háromszor is mellélőjek egymás után, mert akkor több, mint egy percet töltöttem el hasztalanul, várakozással, ami alatt kénytelen vagyok azt néznem, hogy zöld és kék játékosaink hullanak el a pirosak rohama alatt (az elmúlt napokban kegyetlen sok zöld/kék balfaszt láttam, magyarokat is bőven). Artyban ülve kicsit olyan, mintha ott se lennék a csatában, lövök ide hatszázat, oda hétszázat, oda egy mellét, megint egy mellét, majd kilövök valakit négyszázról, de már percek teltek el, ami alatt már a nyakamat szorongatják vagy az első két lövés után levadászik a light tank. Vagy a kedvencem, mikor mindenki egy oldalra megy, nekem meg az a dolgom, hogy utánuk rohangálva meneküljek a közelgő túloldal elől, de persze figyeljek arra is, hogy az előttünk lévők ne lássanak meg, ja és lőjek is néha egyet, hogy ne nulla sebzéssel dögöljek meg.
Valszeg én vagy rettentően béna az artykhoz, de meguntam, hogy ha nyerünk, az nem miattam van, ha vesztünk, az sem.