Érthetetlen számomra a dezertálás mert ha látni vereség lesz attól még könnyen lehet pontokat szerezni.

Szvsz pedig van az a pont, ahol az idegrendszered épsége miatt jobban megéri 'desszertálni.
Tegnap EU 1 -en folyamatosan olyan meccsekre dobált este, hogy a hajam is égnek állt. Kb. 10 perces meccsek, max 5-6 ezres sebzések (!) mindkét oldalon. Szokásos hordabarmok kerekes g*cikkel. Ha támadóknak jutnak ezek, akkor már a meccs elején automatikusan távoznak az egyik szomszédos szektorba, volt rá példa, hogy pár percen belül kiürült a B ahol voltam, mert az A szektorban volt kedvük száguldozni. Nálunk meg maradt pár tapasztalatlanabb játékos küzdeni.

Védőként is simán megcsinálják, mert lóf*szt nem védenek, helyette hagyják bebukni az első vonalat, csak hogy utána bemehessenek a támadók spawnja mögé, és kedvükre száguldozva lövöldözhessenek. Természetesen a kerekes sz*rokat kilőni alig lehet, ha eltalálod, lepattansz, vagy picit meglassulnak pár másodpercre. Cserébe ők 90% -os aránnyal eltalálnak, miközben vindízelt' megszégyenítő módon kétszázzal repegetnek a terepen...

Természetesen nem csak ezek segghülyék, olyan is volt, hogy védőként B -ről indultunk, majd nem sokkal a kezdés után azért buktunk, mert a szektor fele a folyamatos támadások ellenére fogta magát, és átment az A -ra, mert csak.

Én is azon vagyok, hogy változtatások kellenének. Osztom azt a véleményt, hogy tanulatlanok ne nagyon jöhessenek be, ha egyszer tanulatlanul (alapesetben) eleve nem kezdhet senki mondjuk tier8-9-10 -es gépekkel a fán. A kerekes sz*rokat is jó lenne létszámban erősen leszabályozni, hogy ne tudjanak hordázni. Plusz nem ártana megoldani azt is, hogy a védők védjenek, és ne a támadók által korábban elfoglalt szektorokban szántsanak, mert ott nyugi van, és előtt utóbb úgyis téved oda valaki. Valami figyelmeztető rész sem ártana, ha valamelyik szektorban durván felborul az egyensúly a létszámok miatt (vagy büntetésből ott pl redukálni arányosan a foglalást/védési pontokat).

“Az a baj az interneten terjedő idézetekkel, hogy sosem tudhatjuk biztosan, ki írta.” (Petőfi Sándor)