Meg ugye az is megvan, hogy a mezőny 90-95%-ának egyáltalán nem számított, hogy mit megy ezen az időfutamon (max a limitidőn belüli megérkezés) és akik tényleg sokat kaptak, vagy sprinterek, vagy teljesen más alkatú segítők, akik eddig is 2,5-3-5 órát vagy többet kaptak összesítésben a hegyeken, inkább spóroltak a hátralévő napokra? Az a két ember, akinek ez igazán számított és aki az életéért ment, az az utolsó két srác volt.

És ugyanazt tudom idézni, amit a múltkor is írtam a pulzuzónák kapcsán, el nem tudod képzelni, hogy milyen tapasztalat és tudomány van ezek mögött a sportteljesítmények mögött. Én sem, de ahogy a múltkor is említettem, picit talán közelebb állok hozzá. Plusz, a heti 60-80-100 km a parkban oda-vissza egy km-ekbol két hónapja ne induljunk már ki, azzal szemben hogy valaki 14-15 éves kora óta, extraklasszis genetikával, megy heti 20-25-30 órát (6-700 km) !minden! héten, 8-10+ éve, és annak minden perce tökéletesen tervezett és szervezett edzésmunka teljesen az egyénre szabva, plusz pihenés, regeneráció, táplálkozás, magaslati edzés és környezet, szélcsatorna, egyedi fejlesztésű ruha cipő bringa stb, minden biológiai érték határértékig kimaxolva, el se tudja ezt képzelni az átlagember, hogy milyen, már inkább gépek ők, mint emberek. Ettől függetlenül ez persze nem zárja ki a lehetőséget, hogy van más is a háttérben, amiről a világ nem tud, de ha van is, akkor az valószínűleg mindenkinek van, és a melót ettől ugyanúgy bele kell tenni, és a különbségek sem változnának meg drasztikusan ha nem lenne.

„Elvetsz egy cselekvést, és egy szokást aratsz. Elvetsz egy szokást, és egy jellemet aratsz. Elvetsz egy jellemet, és amit aratsz, az a sorsod.”