Át kéne állnom MTB-re… Már a minap ezen gondolkoztam, amikor a 30-as átlagos tekerések kerültek szóba. Ezzel az ócskavassal én vért köpök egy 30-as átlaghoz, valami mindig közbejön: szemetes autó, elém kihajtó kamion, vasárnapi sofőrök, traktor, pedeleces kerékpáros klub az út teljes szélességében, lámpák, kereszteződések, bringaúton 90 fokos kanyarok, kutya, babakocsi, ilyesmik. A szélről, meg a szintről ne is beszéljünk. Hiába tartja az ember amúgy nagyrészt a 34-35 körüli tempót, az ilyesmi mindig leviszi.

És akkor most itt vannak a 65-ös ereszkedések. Úgy látszik, terepen az ilyesmi jóval gyorsabb, mert én a 65 fölé még kb soha nem tudtam eljutni a 7-8 bar közötti slickekkel, jó aszfalton, 10% körüli lejtőn, full aero pozícióban. Még beletekerni sem tudok ott már, gyenge az az 50-es tányér elöl, 60-nál már 100 fölötti a pedálfordulat, jobban járok, ha inkább fekszem a kormányon. De ez az egész sportág minősítése kell legyen, mert a szegmens elsőnek is épphogy megvan a 65 átlag a hosszú lejtőn. Gondolom 54-es a nagytányér, azt meg konkrétan tudom, hogy olyan vastag combja van, mint a derekam, és erőnlétben sincsenek gondjai, mert ismerem az ipsét. Ez úgy nagyjából igaz amúgy az átlagokra is: edz errefelé pár profi, meg húzósan kemény amatőr, de a külön megtolt szegmenseken is egyértelmű, hogy a 40-hez már nemcsak lejtő kell, de valami erősebb hátszél is. Meg lehetőleg egy peloton.

Persze az is lehet, hogy szar a speed szenzorom (mint minden országútisnak). Vagy egyszerűen ez nemcsak a gyávák, de a gyengék sportja. Vagy valaki bassza a fizikát.

p

I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.