Szerencsére rosszabbul nézett ki, és jobban megijedtem, mint amennyire súlyos volt ( kb. úgy néztem ki, mint Bruce Willis a Die Hard-ban, csak több hajjal és atlétatrikó nélkül , mivel fogtam a sebet, toltam a bicajt, közben telefonáltam, mert próbáltak hívogatni a mentők és a rendőrök is, úgyhogy jól összevéreztem mindent IS ), de azért a mentősök mondták, hogy jó ötlet volt nem megpróbálni még hazatekerni 30km-t keresztül a Bükkön. Nem mintha meg akartam volna kísérelni, bár mire kezelésbe vettek, már gyakorlatilag elállt a vérzés.

Eleinte ( 16-17 évesen ) még mi is kisbaltával a fejünk alatt aludtunk.
Mondjuk tényleg volt olyan, hogy a róka kirámolta a haver hátizsákját, de ő volt a hülye, mert ott hagyta benne nyitva a befőttes üvegét amiből előtte kikajálta a lecsót.
Sokat mentünk akkoriban éjjel gyalog és bicajjal is, leginkább a Nagy-fennsíkon, Jávorkút, Nagy-mező, Három-kő felé.

Kinn aludni jó móka, haverokkal főleg, de kezdünk öregek lenni hozzá. Szerencsére a gyerek kezdi pedzegetni, hogy kipróbálná a sátrazást.

[ Szerkesztve ]