Egyszer vártam a buszt a szomszéd városban, mentem haza. Még nem olyan rég költöztem a faluba, nem ismertem mindenkit akit a feleségem ezer éve.
Megállt egy Wartburgos, fölvett. Folyamatosan cigarettázott, de úgy hogy a szájából ki se vette hanem e centis hamuhurka és a szemét csípte a füst. Emellett folyamatosan pofázott és úgy, hogy mikor beszélt nem az utat nézte hanem rám nézett, és a rozzant szarjával száguldozott. Nekem halálfélelmem volt, de úgy voltam vele biztos azért vett fel mert a feleségem ismerőse a faluból, biztos minden oké. Ez az illúzió addig tartott míg meg nem kérdezte van-e a faluban benzinkút, mert porzik. Nyeltem egy nagyot, mondtam, hogy van de vizezik (amúgy csak felcserélni szokták, GO pisztolyban benzin és viszont), menjen el a következő faluba ott van rendes mol kút, mert a benzinkúttól nekem még egy kilométer lett volna és nem volt kedvem sem megvárni amíg tankol sem gyalogolni. Épségben hazaértem de hogy többet nem szállok be idegen mellé és (mióta egy gyárkémény illatú cigit frissen eldobó ismerőst felvettem a buszmegállóból) nem veszek fel senkit az fix.

[ Szerkesztve ]

https://tinyurl.com/rasoapro