Reggel csörgött a telefon: "Menni kéne kocsiért a szomszédnak donornak, ráérsz?" Gondoltam miért ne, átgurultan a két kerekű jószágommal, ott mondták hogy E39-ért mennénk (523) Vácra, 200km, hazafelé én hozom a Mazda 2-t. Mondom ok. Elmentünk, megláttam a kocsit, patika volt, 300 ezerre tartotta koma, csak egy gond volt
Nekünk világosabb szürke kellett volna, haverék elnézték a színt
Ennek hallatára az eladó bezárta kocsit és szó nélkül bement.

Következő beszélgetést halottam haver és a szomszédja között:
-baaaszki nem ilyen szürke volt a képen, te is világosabbnak láttad?
-nem tudom, én színtévesztő vagyok

Két héttel ezelőtt ketten mentek egy jobbos sárvédőért, felpróbálták a kocsira és elhozták a balos, szerintem nem együtt kéne vásárolniuk.

Két tanulság:

-300-400-ért rohadt jó külföldi e39-et adnak(mennyi egy ilyet lepapírozni?)
-a kis kategóriás autók, még ha újak is, rettentő gagyik, hogy lehet ilyenekkel járni? Inkább egy 20 évvel régebbi nagyobb kategória, nagyon gáz, még kapaszkodó se volt hátul, na meg a menet zaj Mondjuk ez is az asszonyé, neki mondjuk jó a városba