Na, ma a két érdeklődőből a második elvitte a Nissan-t.

120e Ft-ért ment.

Ugye úgy voltam vele, hogy most már nem hajt a tatár, így meglehetősen indifferensen álltam a történésekhez; főleg, hogy szerintem korrekt módon szóltam is előre mindkettőnek még telefonban, hogy az újabb fejlemények fényében egyelőre nem ríkat meg, ha még nyárra megmarad; sőt, még egymásról is szóltam nekik (ami inkább volt opportunista, mint korrekt, de na...)

I.) Az első, szépszínű pedigree-s magyarember úr a fiával az Alföldről, köszönés után kezébe adom a kulcsot: tégy, ahogy jól esik. 15 perc után közölte, hogy fix 115e: volt egy 10 perces pantomim előadás, aminek keretében a motortérbe be sem néztek, majd egy 5 perces próbakör; rosszabbul váltott, mint én, ami már teljesítmény, illetve lehetett érezni: frankón betett neki, hogy a Pilis verikálisan kissé egyenetlenebb a Hortobágynál.

Utána a 'szokásos' kör:

"Mennyit engedsz belőle?" -> "Önmagam ellen nem fogok alkudni." -> "Pedig azt jobban szeretem, hehe." -> "Gondolom" -> "Jó, 115". -> "139-ért van fent...130, mert az is 13-mal kezdődik és még kerek" -> "[bla-bla]...115" -> "Nem hiszem" -> "[bla-bla]...115" -> "[bla-bla]...legyen 125" -> "[bla-bla]...115" -> "Figy, mondtad, még úgyis körbenéztek, majd beszéljünk." -> "OK." -> *pacsi-pacsi*

II.) A második egy jól szituált roma úr volt, kb. velem egykorú. A telefonbeszélgetés alapján nem mondtam volna meg, így meg is lepődtem...de hál' Istennek a britek között szocializálódás ilyenkor remek szolgálatot tesz. Köszönés után pár perc courtesy small-talk (#noice), majd kezébe adom a kulcsot: tégy, ahogy jól esik. Aláfekszik, motortér, csomagtartó, kívül-belül. Mondja: alul szépen rohad, még a motortartó is; mondom: ha Te mondod. Mondja: a gumik elég cinkesek; mondom: gondolom. Ez így ment darabig, de kellemesen kultúrált keretek között: nem volt pocskondiázás, csak mesélte, hogy miket talált. Aztán próbakör, elmentünk B'kalász felé; jeleztem neki, hogy nyugodtan gyorsítson, fékezzen, rángassa...ami jól esik. Mondja: gumi tényleg necces, fék tényleg necces, futómű is kissé fáradt, de a motor/váltó/stb. fasza...de ezt jeleztem is a telefonban, tehát nem prüszköl miatta.

A pénz tekintetében 125e-ben egyeztünk meg telefonban, de egy ötöst lekért belőle, mert "a képeken nem láttam az elején horpadást". Ott először jöttem ki a 'kómából' és egy jót röhögtem. Legyen! Lepapíroztuk, kirámoltam a kocsiból, aztán mindenki a maga útjára ment.

Két dolog 'tetszett':

1) Már próbakörre indulva vettem ki a papírokat a kesztyűtartóból, mire hirtelen, kissé nyugtalanul 'felcsattant': "Az mi?!" -> "Micsoda?" -> "A kesztyűtartóban az a fekete..." -> "Ja, az...kés.", egy harminc centi pengehosszúságú barkács/túlélő kést tartottam ott, de a csomagtartóban is egy hónapja benne volt már az Aldi-s kombinált benzines sövény-, ágvágó és fűkasza. -> "Uh...Oké. Azért majd ne hagyd benne".

2) Végig az volt a narratíva, hogy a feleségének kell járósautónak (egyébként egy 5-6 éves E350-nel jöttek), de a nap végén egy autókereskedő cég pecsétje volt a szerződésen; aztán lehet, hogy a cég/pecsét nem hozzá tartozik, mert az Istennek sem tudtam meggyőzni, hogy írjuk meg gépen, mivel francnak van kedve kézzel töltögetni. Azért jövőhéten rénézek néha a HaHu-ra...összeségében nekem egymindegy, csak a kíváncsiság, az...

Nevermind...