Na srácok, hazaértem, szóval akit érdekel a sztorim a Becsületesnepperrel, az olvasson tovább, akit nem, az nyugodtan ignorálja a hozzászólást, új Opel és Merci témában ezúttal sajnos nem tudok okosat mondani, szóval inkább hallgatok.
Mielőtt elkezdem a konkrét eset ismertetését, szeretném megjegyezni, hogy szakmailag abszolút felkészült embernek tartom Istvánt, olvastam minden publikációját a Totalcaron, kimondottan kedvelem az Égéstérben, és összességében biztos vagyok benne, hogy igazi kereskedőnek való alkat. Ettől függetlenül nem tartom különbnek a többinél az alapján, ahogy ügyfélként kezelt.

Történt az úgy, hogy nagyjából egy éve autó nélkül maradtam, ekkoriban kezdtem ismerkedni az E36-okkal, mivel jó tapasztalataim voltak a bajor márkával és egyébként is bejön a típus. Aki ismeri a(z el)használt BMW-k piacát, az tudja, hogy milyen állapotúak futnak belőlük az utakon, illetve még inkább eladósorban. Ettől függetlenül biztos voltam benne, hogy találok jót, ezt pedig két dolognak tudtam be: egyrészt nem érdekelt, milyen motorral veszem meg, ha az megbízható és jó állapotú, másrészt pedig nem sajnáltam a kínálat krémjéből válogatni, igyekeztem a 150 eurós, éppen berendszámozott osztrák darabokat elkerülni. A dízelt alapvetően kerültem, viszont jókat olvastam a 18tds-ről, és nagyon biztos voltam benne, hogy ha valamire a Becsületesnepper azt mondja, hogy ritka szép állapotban van és teljesen rozsdamentes, akkor az megfelel a valóságnak, illetve megéri azt a felárat, amit István kér érte. Csak miheztartás végett: még aznap vettem ugyanilyen autót 400 000 forintért, nagyon jó állapotban, gyári fényezéssel, kevesebb kilometerrel, jóllehet benzinmotorral. Ez akkoriban nagyjából az átlagár volt, 500k-ért már simán beleféregettek tds-ek, szóval körülbelül 200k-val a derékhad fölött volt hirdetve. Készítettem képernyőfotót is!

Felhívtam egy pénteki délelőttön, ő vette fel, természetesen udvariasan kérdeztem rá a legfontosabb dolgokra, nem volt túl bőbeszédű, viszont mindenre bizalomgerjesztően válaszolt, ekkor még teljesen biztos voltam benne, hogy minden rendben van. Utólag egyébként nevetek magamon, ekkor még egyértelműen nem voltam E36-expert, simán kiszúrhattam volna az after-market lámpákat és hűtőmaszkot és a gyáritól eltérő árnyalatot, talán ebben bízott, amikor félrevezetett? Mindegy! Időpontot egyeztettem vele kora délutánra, ehhez képest körülbelül fél órát megcsúsztunk a városi forgalom sanyarú viszonyai miatt, így őt akkor már nem találtuk ott, néhány perc lézengés az elhagyatott telepen, és megjelent a nepper úr fiatal kollegája, aki hozott nekünk egy kulcsot, hogy meg tudjuk nézni az autót.
Azt hittem, hogy elsírom magam. Félre ne értsen senki, egy 243 000 km-t futott, közel 17 éves autótól nem vártam, hogy tökéletes állapotban legyen, de ez a Compact olyan messze volt a hirdetésben említett ritka széptől, mint dobostorta az ütőtől. Nem vagyok egy fényezés-guru, tehát ha én azt mondom, hogy egy narancsos fényezés zavar, akkor az nagyon narancsos, rétegmérőt persze nem kaptunk hozzá, saját mágnessel tudtam csak nézegetni, amennyire lehetőségem engedte, de teljesen egyértelmű volt, hogy se nem gyári, se nem minőségi fény került rá. Kinyitottuk a kocsit, bent többé-kevésbé rendben voltak a dolgok, azt mondom, hogy állapotának és korának megfelelő, kis cigiszag rémlik, de még bőven kitakarítható-kiszellőztethető mennyiségben.

Nagy levegő, nézzük körbe még egyszer: sárvédőíveken itt-ott indul a rozsda, küszöb még úgymond elmegy (nem rozsdamentes, de elmegy), a tetőn ellenben csúnya karcok, a műanyag-fülek egy része letörve, nem passzol tökéletesen az utólagos első lámpa, és hátra még nem is láttunk eleget, mert úgy állt a kocsi. Beindíthatjuk? Persze! Akksi elő, kicsit lassan kezdte el tekerni, kettőt köhögött, aztán simán beindult, két mellékzöngével: egyrészt háromféle hibát villogott ki a karácsonyfa a műszerfalon, másrészt tolt maga mögé egy nem elhanyagolható korompamacsot. Kérdeztem, hogy régóta áll-e, mert akkor ez utóbbi nyilván nem feltétlenül végzetes, a reakció igenlő volt, a próbakörre való rákérdezés azonban egyből elutasító hangnemet hozott magával. Nem , semmiképpen. És miért?

Figyelem! Próbaút egyféleképpen lehetséges: ha István úr a telephelyen van és megegyezett az árról a vevőjelölttel, addig egy métert sem. Tehát ha érdekelt volna a kocsi, akkor vagy helyben kifizethetem és akármilyen egyéb baj után mehetek a fenébe, vagy megvárom a hétfőt és mehetek még egyszer,, hogy a vételár letétbe helyezése után egyáltalán kipróbálhassam az autót. Egyébként nem zárás előtt fél órával, hanem körülbelül kettővel értünk oda előbb. Ezen annyira kiakadtam, hogy most le sem írom mennyire, a lényeg, hogy elköszöntünk udvariasan és távoztunk. Tegye fel a kezét, aki emlékszik, hogy egy ilyen lyukrafutás után mit csinált Becsületes úr egy német neppertelepen, az Égéstérben történő elmondása alapján. Ha valakinek nem lenne meg: „Elmentem hátra telefonálni, és utána az egyik autónak véletlenül megnyomódott a sárvédője, nem tudom, hogy mi történhetett.” Mi ilyet nem tettünk, de még csak gondolatkísérlet szintjén sem merült fel bennem. Csak az, hogy rendkívül csalódott vagyok.

Az eset után már tét nélkül – hiszen még aznap megvettem egy másikat, szemfülesek tehát észrevehették: zsebemben volt a pénz, nem tesztpilótaként mentem oda – írtam egy levelet neki. Mivel nem kértem engedélyt, hogy módosítatlan formában közöljem, így leírom két nappal később érkezett válaszának tartalmát, így reagált aggályaimra: nem írta, hogy gyári lenne a kocsin a fény, nem tudja, hogy én ezt honnan vettem. A sárvédőíveken csak kis repedés van, egy felületkezelés után hibátlan (nem tudom, hogy ez hol meríti ki a rozdsamentes állapotot és még egyszer mondom, nem láttam az alját). A karcot a tetőn nem találta, a lökhárító repedését azután vette észre, hogy én mondtam neki (ennyivel jobb szakember lennék? nem hiszem.), a vészjelző-lámpák állás közben gyulladtak ki, meg fogják oldani, és egyébként meg azt miért nem írtam le a levelemben, hogy a csomagtartóban ott van egy új szett kuplung. Nem indulhattam el a kocsival, szóval nem tudom, hogy ezt miért írta le külön, sejtem, hogy azon a környéken sem volt minden rendben, márpedig hasonló futásteljesítmény mellett már a kuplung jellemzően kettőstömegűvel együtt jön, ami inkább nagyobb költség.

Ennyit dióhéjban. Egy jó nagyban. Ezeket azért írom le ilyen bátran ekkora távlatból, mert írásos feljegyzés van róla, ami csak szóban hangzott el (például, hogy miután megmondtuk, hogy ezt ugyan itt hagyjuk, a kereskedő srácnak pedig szimpatikusak voltunk, röviden elmesélte, mekkora feltámasztott hulladék volt ez még nemrég, ezzel kapcsolatban azonban inkább nem írok konkrétumokat).
Tudjátok mi fáj a legjobban? Hogy pont ő az, aki azt kommunikálja a videóival és a cikkeivel, hogy egy autót kipróbálni nagyon fontos dolog, és ő is egyértelműen kipróbálja a kocsikat vásárlás előtt, ahogy azt videónaplójában megörökítette, még akkor is, ha amúgy 500 kilometerrel arrébb, 1000 euróval olcsóbban vesz meg végül egy másik 159 Ti-t. Ez szerintem egy borzasztóan fájdalmas kétszínűség, amitől én alapvetően rosszul vagyok.

Egy gondolat zárásként: előtte voltunk több kereskedőnél, Budapest leghírhedtebb, fertőzöttnek mondott környékeit jártuk be. Ilyen hozzáállással sehol nem találkoztunk a próbaút szempontjából. Egyébként a Becsületesnepper valóban udvariasabb figura, sok egyéb jót azonban nem tudok mondani róla. Ja, igen, tudom, hogy neki ez egy filléres fos, és így is néz rá, ettől függetlenül köbö 50%-kal a piaci átlag fölött volt, ami nagyon sok. Az egyik legdrágább E36 Compact TDS-ről beszéltünk.

Ha valamit kuszán, érthetetlenül írtam le, kérlek szóljatok!

[ Szerkesztve ]