Korai nyugdíjazásról volt szó, tehát 40-45 körüli.

Mondjuk nekem ezzel koncepcionális problémáim vannak, de lehet csak azért mert élvezem a munkám, szeretem a szakmám, és imádom a pörgést.

Ehhez még hozzájön, hogy elég flexibilis a munkaadó, nem kell 9-5-ig egy irodában ülnöm, ha ügyeket kell intézni, gyereket elhozni asszony helyett, stb., le tudok lépni pár órára bármikor napközben.

Na most ha nagyon összehúzzuk a nadrágszíjat, és a világgazdaság is úgy gondolja, akkor talán el lehetne menni "korai nyugdíjba" 5-10 éven belül.

Oké, és akkor? Ne érts félre, rengeteg tervem van a "munka utáni" időszakra, én nem az a fajta ember vagyok, akinek kell a munkahely által ránkerőltetett rendszer.

Viszont ha kell szabadság, akkor kérek sabbaticalt, és visszamegyek 6-12 hónap múlva dolgozni. Ha még egy gyerekünk lesz, el tudok menni én is szülői szabira. De az is elfogadott, hogy arányosan kevesebb fizuért, mondjuk csak 4 napot dolgozzunk, van ilyen kolléga.

De azt, hogy 40-45 évesen, amikor jó eséllyel még 50 éved hátravan, és a karriered éppen kezd úgy qrvára révbe érni (értsd: bevétel maximalizálás) mindent eldobni magadtól, és abban bízni, hogy majd a befektetések halálodig kitartanak, hááát... Leap of faith.

Offtopikba teszem, mert szvsz az.

[ Szerkesztve ]