Front van. Ma két autós is dulván agresszorkodott edzésről hazafelé jövet. Érdekes módon sosem az anyagyilkos fejű bunyósok, behajtók keménykednek, velük valahogy kölcsönösen megismerjük egymást. Ellenben ezek a nyikhaj, klasszikus 45-55 éves mmmmarhára öntudatos, csaptelep vállú gyíkemeberek, akik mittomén valahol cégvezetők vagy magasabb beosztásban működnek és ettől elcsitul bennük néha az életösztön, na ők fenyítenek. Mondjuk felőlem aztán lehet akárki, ha nagyon hepciáskodik, simán feltolom a s*ggébe a visszapillantótükrét. Egy X5 volt ma meg egy zsírúj A6 két ilyen 50-es egomán faterrel. Az X5 kitolja az orrát az alsúbbrendű utcából egy bő fél méterrel, én meg nem fogok csak emiatt vészfékezni nyilván - szemből nem jött senki, kikerültem. Erre dudál, majd kikanyarodik mögém, és jön aggresszíven a kis mukinyúl. Pirosnál mellém áll, és látom, hogy vörös fejjel ordít valamit meg mutogat a nyomorultja. Letekertem az ablakot, kényelmesen kilógattam rajta az edzéstől még véres könyökömet, és vigyorogva mondtam neki, hogy takarodjon tovább, amíg tud, vagy jöjjön közelebb, ha szeretne és itt magyarázzon. Ilyenkor jellemzően feltámad bennük az életösztön, mert ez is gyorsan felhúzta az ablakot és úgy várta ki a zöldet. Mondjuk valóban párás a levegő...

''És nagy kópék vagyunk. Igyunk barátaim, yo-hoo!'' - Jack Sparrow