Olvastátok, hogy Stockiban agyonlőttek egy down-kóros 20-éves gyereket? A srác elszökött otthonról és volt nála valami nagyon élethűnek tűnő játékfegyver. A srác annyira le volt épülve, hogy csak annyit tudott mondani, hogy mama. A rendőrök többször felszólították, hogy dobja el a fegyvert, azán agyonlőtték.

3 járőr nyitott rá tüzet egyszerre, mivel fenyegetően lépett fel. Ennyi állt a cikkben.

Én arra tudok gondolni, hogy a srác artikulálatlanul kezdett el üvöltözni, ahogy néha szerencsétlenek szoktak amikor kommunikálni akarnak. Felnőtt méretű volt fizikailag és vélhetően hadonászott is a replikával.

Az utóbbi pár év erőszakos eseményei miatt arra tudok gondolni, hogy a rendőrök ténylegesen azt hitték, hogy tüzet nyit a srác és fel sem merült, hogy egy mentálisan sérült eltéved szerencsétlen hörög artikulálatlanul előttük.

A szülök felelősségét ilyenkor azért vitatnám. Miért kap egy sérült gyerek élethű fegyver replikát és miért hagyták, hogy a replikával rohangásszon az éjszakában? Tragikus.