Kezdődik az utolsó hét a szabadságból, de ezen a héten már mennek a gyerkőcök oviba. Reggel felkeltem 6:20-kor, hogy életet locsoljak magamba hideg vízzel. Aztán 7 előtt pár perccel felkeltettem a két haramiát, addigra már össze volt készítve 2 gigantikus zacsiba az összes ruhájuk. Nyári szünet előtt ugyanis minden ruhát ki kellett venni a dobozaikból.
Most akkor kicsit melegebb ruha, esőruha (az most pont nem kell a rekord szárazság miatt), gumicsizma, etc.
A fiam nagyon komoly erőfeszítéseket tesz, hogy nehogy véletlenül bilibe csináljon, így még pelust is vittem. A kissrác most level 999 dackorszakban van, természetesen a bilis edzéssel is dacol. Tegnap játszótéren mondjuk meglepett. A kiscsaj ordítva rohant, csúszdázott és pörgött a karusszellel. A kissrác meg a homokozó környékén sétálgatott hátratett kézzel és dacos arccal. Eltartott egy ideig, mire megértettem, hogy sikerült bepakolni a pelusba.
Elvoltunk 5 méterre a műveleti területtől a bokrok mellé, aztán ott egy Red Bull pit-stop jellegű villámgyors csere után mehetett tovább. Kábé 2 perc múlva megint ott sétálgat. Hívom játszani, de nem jön, hanem jelentőségteljes mozdulatokkal mutatja mutatóujjal a fenekét, miközben néz rá határozottan. Aha, akkor egy újabb gesossz történt. Ez komolyabb beavatkozást igényelt a halmazállapoti jellemzői révén. De a hátizsákomban van nedves törlőkendő mindig, így gyakorlott mozdulatokkal elintéztem ezt is a távolról figyelő anyukák sztending ovésünje közepette.
Jó lenne, ha elfogadná végre, hogy a pelust hanyagoljuk, mert neki sem jó, én is nagyon unom már hordani haza köbméterszám és minden jóval egyszerűbb lenne pelus nélkül. Szerintem amint kinő a dackorszakból menni fog ez is, mert nagyon értelmes a kissrác.
Nem semmi cucc.
