Tegnap letettem a lantot, ma van a szünidő első napja.
A vicc az, hogy kábé semmiféle extra eufória nem érzékelhető. Most csapódik le, hogy kábé június 15 óta én már szabadságon voltam, bár bejártam dolgozni, de meló után tényleg azt csináltam amit akartam. És ez valami elképesztően pihentető volt. Az idegpályák teljesen kisimultak. Minimális logisztika a háztartásban, a főzésben, a bevásárlásban.
Az a vicc, hogy ha csak én egyedül porolok itthon, akkor szinte semmi port nem csinálok. Takarításkor alig látszik a kosz. Amikor itt a család, akkor egy hét alatt nagyon is látszik a por.
A bevásárlás szintén minimális. Salátának való, hús, néha kenyér, tej. A kenyér majdnem rámszárad, pedig kis csomaggal veszek ilyen svéd kovásztalan teljes kiőrlésű cuccokat alacsony cukortartalommal. Zöldségből és gyümölcsből fogy, de abból sem olyan brutálisan, mint a családdal.
A legviccesebb a mosás. Fantasztikusan keveset kell mosnom. A napi irodai cuccok fogynak, meg a bringázás miatt persze az edzőcuccok. De nem kell naponta üríteni a szennyest.
Ez a nyári konfiguráció annyira bevált, hogy szerintem jövőre is ez lesz. A gyerekek fantasztikusan sokat fejlődnek Magyarországon. A teljesen eltérő környezet stimulálja őket. A kiscsaj az úszó/gimnasztikai táborban elkezdett beszélni magyarul végre magától. Értett sokat eddig is, de nem beszélt magától, csak ha felhúztam valamivel. Mondjuk kis majomnak hívtam kislány helyett. Akkor egyből rámsipít, hogy ő kislány és nem kismajom.
A kissrác magyarul küld el bárkit, mivel a dackorszak tekerőjét feltekerték 11-re nála. Mindennel és mindenkivel dacol.
Asszony kábé 6000-ért megy fodrászhoz, nem 60000-ért. Jó, most csak vágtak neki és nem festettek. De jobban vágják le és szebben festik.
Most merész voltam, nem írtam listát a melóban, hogy mit kell csinálni. Mondjuk erre van a backlog, az megvár. Telefont ki fogom kapcsolni teljesen, vész esetén úgyis elérnek a priváton.