Svédországban szépen mozognak a számok.

A napi halálozások száma volt 120 körüli is, most lement az utolsó pár hétben 40 alá a népegészségügyi statisztika szerint.

Egy másik oldal (C19.se) szerint viszont csak Nyugat-Svédországban tegnapi napon 29-en haltak meg. Egész országra vetítve 46-an. A mai számok még nincsenek értelemszerűen benn.

Az a durva, hogy az idősek otthonában gyakorlatilag nem kezelik az időseket, még oxigént sem kapnak. Szépen hagyják őket megfulladni az ágyukban és ennyi. Gyakorlatilag ennyi a nagy nemzeti stratégia. A hegesztő miniszterelnöknek van gerince (?) bemondani, hogy sikeres a stratégia. A még menthetőnek becsült közepes életkorúak mehetnek intenzív osztályra, őket kezelik is.

Az intenzív osztályon kezeltek száma is eléggé megoszlik. A népegészségügyi statisztika szerint sosem ment a számuk 50 fölé naponta. De ugye ebben benne van az, hogy az időseket hagyják megdögleni simán. Ha két hétig fuldoklik, akkor addig. De kezelést nem kap.

Elvileg 170-en vannak intenzíven, amit nehezen hiszek el. Túl kevés egy egész országra vetítve. Mondjuk ha tényleg csak kivételes esetben hagynak intenzívre kerülni valakit, akkor mondjuk hihető.

GP.se újságban volt cikk egy középkorú fószerről, aki valami 43 napig volt intenzíven. Ilyenkor ugye kómában tartanak, be vannak dugva csövek mindenhova, ami egy bizonyos idő után traumatikus sérüléseket okoz. Gyakorlatilag nagy az esély rá, hogy egy ilyen kezelés után maradandó sérüléseket szenvedsz pusztán a kezelés mibenléte végett. És akkor még nem beszéltünk az izomsorvadásról, a lehetséges fertőzésekről, a rehabilitáció során fellépő komplikációkról. A jóember a kezelés után egy roncs lett, hetekig tart mire el tud kezdni "járni" rullátorral. A tüdőt is hazavágja az egész, egy ilyen után a fennmaradó kapacitás eléggé lecsökken.

Szóval elég durva egy betegség ez, szerencsésnek mondhatja magát az aki simán kihordja lábon.