Én világéletemben pontos voltam és minden találkozó előtt inkább 5-10perccel előbb értem oda. Aztán megismertem asszonyt, aki az első randinkon 45percet késett
De végül mint kiderült megérte várni. Viszont vele egy ideig kaptam pár agyvérzést, mert ha együtt mentünk valahová én pontos akartam lenni, aztán rájöttem, hogy csak magamat stresszelem vele, mert az esetek többségében nincs tétje.
Amióta gyerekek vannak, mostmár ilyen 30perces szórásban bármi belefér. Többi gyerekes család meg simán 60perces szórással dolgozik.
Már feladtam.
Kivéve, ha tényleg időpontra megyünk, pl dokihoz. Viszont akkor olyankor már időben elkezdem itthon eszkalálni a vérnyomásomat, és szépen nyugodtan emelem a tempót, már jóval indulás előtt.

Tegnapelőtt volt cink, vittük volna nagyobbikat dokihoz, de nem kezdtünk el időben készülődni, mert a kicsi még aludt (így is fel kellett kelteni). Nade a nagyobbik bevágta a durcit, hogy ő nem akar jönni, és elkezdte magáról ledobálni a ruhákat + ordítás. Kezdtük türelmesen, elmagyarázva, szépen kérve, motiválva, majd fenyegetve, aztán kikapott vagy 3x, mire végül sikerült felöltöztetni és a ruha is rajta maradt. Ez pont elég volt ahhoz, hogy akkor induljunk, amikorra terveztem az érkezést, úgyhogy eléggé kikormoltam a fiesta-t, az autóban már kuss volt végig.

Szóval azért szabadidőben pár perc késés belefér barátok közt is, ezen az égvilágon nem múlik semmi, teljesen felesleges ezen stresszelni. Gyerekkoromban volt egy srác a baráti társaságban, ő irritálóan sokat késett mindig, neki 1órávval korábbi időpontokat kezdtünk mondani a találkára.