Jó hát japán az egy más világ. Apám mesélte, hogy amikor kint volt, egy különösen havas téli napon amikor szokatlanul sok hó esett le, egy vidéki útja során nagyon nagyon sűrűn elnézést kértek, amiért a vonat 6percet késett. Tehát ez ilyen full jelentéktelen vonalon valahol a hegyekben, nem fő vonalon.
Ezen röhögtünk mikor mesélte, hogy a máv-nál ennyi időt még csak nem is számítanak késésnek

Amikor már visszajött Mo-ra, akkor évekkel később egy japán volt kollégája vagy ismerőse jött európába vakációzni egyedül (tehát nem nyűgös gyerekekkel, feleséggel), úgy, hogy bérelt egy autót és bejárta fél európát, és eljött erre is. Megbeszélték telefonon, hogy találkoznak egy vidéki étteremben, apámtól kb 10km-re autóval, ami jellemzően 15-20p. Tehát a csávónak ez nem egy sűrűn betáblázott üzleti út volt, vagy bármi ami miatt sietne. Namost apám kapott egy piros lámpát a vasúti átjárónal, ami miatt nem ért oda a megbeszélt időpontra, késett 1percet, már kb 100m-re volt az étteremtől, amikor a japán fickó felhívta, hogy holvanmár Tehát az égvilágon semmi sietnivalója nem volt, mégis megkövetelte így a laza szabadsága alatt is, hogy percre pontosan ott legyen a másik fél és nemhogy magában dühöngött volna az 1perc késésért, hanem már odáig jutott, hogy telefonáljon, hogy akkor mivanmár és él e még a megbeszélt ebéd stb.
Namost milyen lehet egy ilyen ember a munkájában?