Annak idején a bme-n volt közgáz óránk, mert az kötelező villanykaron is és ott előadtak egy valós példát. Az egyetem kapott egy amerikai társintézménytől egy amcsi egyterű autót, mert az hasznos és kedvesek és akármi. Itt örültek, mert ingyen volt. Aztán megállt benne az automata váltó, venni kellett bele vmi 300ezerért (ez mondjuk 15-20éve). Úgy voltak vele, hogy oké, 300ezer, ennyiért újból jó lesz az autó, Aztán megkotlott megint és úgy voltak vele, hogy csak 200ezer és megint lesz egy autó, ami önmagábban ugye többet ér, mint 200, tehát a használati értéke az jóval több. Ezt eljátszották párszor és végül valaki azt mondta, hogy ennek semmi értelme és évekig az épület állt az autó tele iratokkal, mert kb irttartó szekrénynek használták.

Fogalmam sincs már milyen közgazdasági modellt akartak ebből kihozni, vagy mire volt példa, csak az autó miatt jegyeztem az egészet

Szóval mérlegelni kell, hogy mennyit akarsz még rá költeni. Vagy úgy vagy vele, hogy a nehezén túl vagy, és többet ér neked az, hogy ismered az autó előéletét és legalább főbb/nagyobb dolgok ki vannak már cserélve.
Persze kívülről józanabb a fotelszakértés, amikor benne vagy a dologban, akkor sosem ilyen egyszerű a képlet. Mint ahogy a bmw-től is szabadulni akartam, az új gazdája meg imádja és napi 160-200km-t megy vele, ebből 160 a munkábajárás és semmi baja az autónak/motornak.