Na, bejött, ami igazából várható volt...
Mára sikerült minden szükséges adatot egyeztetni az ingatlanossal, készítik elő a fényképezés és a szerződést péntekre.
Ma este 3-as beszélgetés Skypeon anyámmal és öcsémmel, hogy az esetleges részleteket megbeszéljük ami még felmerülhet. Anyám bemondja, hogy ő nem elégedett az ajánlattal (amit 90-ről emeltek a lézeres alaprajzi mérés után 99 misire). És beszélt egy ingatlanossal, aki neki 120-at mondott. És holnap megnézné az ingatlant (!!!) és ő nem akarja aláírni pénteken az anyósoméknál bevált ingatlanossal.
Itt vettem mély levegőt....
Öcsém és én is ugyanazokat a kérdéseket tettük fel neki anélkül, hogy megegyeztünk volna előre.
- Milyen referenciái vannak ennek az új csodaingatlanosnak?
- Mire alapozza a kábé 30%-al magasabb árat?
- Milyen meglátásai vannak a piaccal kapcsolatban?
- Szerinte mennyi idő van ilyen áron eladni az ingatlant?
Semmi válasz, de nagyon jó ingatlanos, mert már 19 éve az. És ő beszélni fog vele szerdán (holnap) és megnézi és mond valamit. De 90-ért ez szerinte telekárban van (!!!) és ő nem fogja elajándékozni. A telekár kábé 50 misi lenne, de a tények leperegnek róla.
Megpróbáltuk öcsémmel felvázolni, hogy milyen folyamatokat próbálunk megelőzni és most nem ajánlott bedugni a vascsövet a küllők közé, mert akkor elhúzódik az egész, jön a recesszió és utána 5-6 évig nagyon kemény telek jönnek majd. Meg a folyamatos felújítás, amit nem bír már.
Ismét megpróbáltam utalni rá, hogy ő igazából csak jól jár (azt nagyon szeret), mert jóval magasabb standardú modernebb és kisebb fenntartási költségű ingatlanba tudna költözni.
Mikor már semmi érve nem volt, akkor odavágta nekünk, hogy ő a haszonélvező és ő dönt mindenben. Gondoltam, hogy oké, akkor én itt gyakorlatilag akkor elwaltzolok egy másik táncparkettre.
Holnap este beszélünk, már látom, hogy milyen csoda "ajánlatokkal" fog kecsegtetni a csodaingatlanos, aki most hirtelen felbukkant a semmiből.
Ha holnap este továbbra is az lesz a stájsz, hogy ő nem ír alá semmit, akkor asszonnyal felhívjuk az ingatlanost, megköszönjük a türelmét és majd megpróbáljuk eladni a romot, ha már meghalt anyám.
A szokásos minta, időhúzás, hazudozás, hitegetés, meg sunnyogva ellendolgozás. A kedvencem az egészben, hogy egy gyengébb pillanatában nekünk könyörgött, hogy segítsünk eladni neki. Mindenben az ő érdekeit néztük az egészben, hogy a mamának jobb legyen. Erre azon a címen, hogy ő nem ér rá a hét első felében aláírni megbízási szerződést felkutat valami félnótást a semmiből, mert ami ingatlanost feleségem ajánlott az tutira csak eljátszaná a pénzt.
Feleségem kérdezte, hogy neki semmit nem számít, amit eddig öcsém és én próbáltunk neki elmagyarázni és a másik két tulajdonos véleményét sem veszi figyelembe? Nem, ő a haszonélvező. Hát technikailag az, most lehet majd igazán az élvezetre koncentrálni.
Innentől már csak sok szerencsét tudok kívánni neki és köszönöm az eddigieket...