"alapvetően én kirándulós, túrázós bringás vagyok"

Erről eszembe jutott, hogy akartam kérdezni valamit, bár múltkor volt itt egy ilyesmi thread, csak arról lemaradtam. Szóval én azt szoktam mondani, hogy én nem is bringázok, hanem természetjárok, csak bringán. Persze élvezem a gurulást is, de tényleg csak a természetben/erdőben, és ami a legfontosabb, hogy legyen látnivaló is az út során, szép kilátás, várrom, tó, ilyesmi. Viszont ennek eredményeképpen 1, de inkább csak 2 hetente van kedvem kimenni, mert egyrészt háztól nem szeretek indulni, mert városban élek, a közelben nincs igazán izgalmas látnivaló, ami van, ahhoz is 15+ km-t kell tekerni unalmas (értsd: nem erdei) utakon (egy irányba), Vértes meg Kelet-Bakony elérhető ugyan fél óra alatt autóval, de hétköznap ez max nyáron fér bele napnyugtáig. Másrészt amit már láttam, az már annyira nem izgalmas, keresném az újat, de ahhoz egyre messzebb kell menni, de 1+ órát autózni megintcsak elég unalmas. Néha az az érzésem, hogy ez vmi pszichológiai csapda, hogy mindig csak az újat keresem, a régi már nem elégít ki. Más is van így ezzel? Gondolom akik képesek csak magáért a bringázás öröméért tekerni, azoknak nincs ilyen bajuk.