Bevezetés és a probléma felvetése
Az RTX 4080 megjelenése 2022-ben drasztikus, jól látható változást hozott az NVIDIA termékpalettájában - míg a játékosok szélesebb körének szánt kínálatban a felső polcot képviselő xx80-as kártyák MSRP ára az elmúlt években szépen lassan kúszott felfelé, generációnként 10-20%-kal (ill. az RTX 3080 esetében stagnált), az RTX 4080-nál a cég egy merész 70%-os emelést hajtott végre, az addigi 700 dollárra "felhízott" árat 1200-ra emelve. Az emelés persze első körben kiverte a biztosítékot, de aztán, ahogy az lenni szokott, az emberek szépen lassan belenyugodtak abba, amit nem tudtak megváltoztatni. Cserébe Jensenék "nagyvonalúan" törölték a botrányszagú RTX 4080 12GB terméket, ill az RTX 4070 és RTX 4060 kártyák többé-kevésbé a korábbi ársávjukban jelentek meg, azt a benyomást keltve, hogy a két kiemelt népszerűségű kategória árazása nem "durvult el", csak a top kártyáért kell többet fizetni (az RTX 4090-et szándékosan mellőzöm, mindjárt visszatérek rá, hogy miért). Szóval akkor minden rendben van, igaz?
Hát, igaz is, meg nem is. Az tény, hogy a két jól bejáratott ársávban továbbra is kaphatóak kompetens termékek a jól bejáratott nevek alatt, ugyanakkor arra semmi garancia nincs, hogy ezek ugyanolyan értékkel is bírnak, mint korábban. Már az RTX 4000-es széria kapcsán is foglalkoztatta a közvéleményt, hogy az egyes SKU-k tudása hogyan változik a termékskála csúcsához képest, az 5000-es széria bejelentésekor pedig ez kifejezetten népszerű téma lett, mivel az RTX 5090 jelentősebb upgrade-et kapott, míg a generáció többi kártyája... nem annyira. Személyes véleményem szerint az xx90-es kártyák nem jó viszonyítási alapok, mert egyrészt részben a (fél)professzionális felhasználókat célozzák, másrészt sokkal kevésbé kiszámítható a konfigurációjuk, mint az alsóbb kategóriáknak - ugyanakkor azt érdemes lehet megvizsgálni, hogy mi a helyzet akkor, ha a viszonyítási alap az xx80-as kártya. A fenti gondolathoz csatoljuk a Turing-generáció megjelenésekor kapott benyomásokat, amikor feltűnt, hogy az RTX 2070 kisebb chipre épül, mint az RTX 2080 (nem pedig a TU104 kasztrált változatára, ahogy a korábbi xx70-es kártyák) - és már meg is van ennek a cikknek az alapgondolata. Összeraktam az alapadatokat, felskicceltem pár grafikont, és rögtön látszott is, hogy érdemes a témával foglalkozni.
A következő ábra, amelyen az utóbbi 7 NVIDIA GPU-generáció xx90-es, xx80-as, xx70-es és xx60-as kártyáinak relatív teljesítményét tüntettem fel (az alap minden generációban az xx80-as kártya), kitűnően demonstrálja körüljárandó problémánkat:
Jól látható, hogy a Kepler, Maxwell és Pascal generációkban a 70-es kártyák a 80-asok 80-90%-át hozzák, de már ezekben a generációkban is nyílik az olló - a négy RTX-generációban pedig ez a trend folytatódik, olyannyira, hogy az Ada és Blackwell termékcsaládokban már a 4070 és az 5070 van azon a szinten, ahol korábban pl. az 1060 volt. A 60-as kártyák kicsit más utat járnak be, a Turingig bezárólag 60-70% között ingadoztak határozott trend nélkül, viszont utána ott is megindul a lejtmenet, és az RTX 4060 már csak az RTX 4080 40%-át tudja, a még meg nem jelent RTX 5060 pedig várhatóan minimálisan lesz jobb az RTX 5080-hoz képest.
Jogos tehát az aggodalom, miszerint azonos nomenklatúra és hasonló árazás mellett csökkentett teljesítményt kínálnak az újabb NVIDIA-szériák legnépszerűbb (nevű) termékei - a cikk további részében azzal foglalkozunk, hogy ez pontosan hogyan történik, és vetünk egy pillantást a piszkos anyagiakra is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
