Rögtön azzal kezdődött, hogy hiába magasabb az órabérem, mint korábban, itt csak 158 órával számolják a hónapot. Mivel a cég közelebb van, mint az előző, és elvileg használhatnám a tömegközlekedést (csak fél óra séta a városközpont, ahol a vasútállomás is van), így nem jár kilométerpénz a saját autóra.
Összességében egy kicsivel kevesebb lett a nettóm.

A srác, akinek a helyére jöttem, elvileg jövő hónap közepén hagyja el az országot, addig kellene mindent átvennem tőle. Nos, ez úgy néz ki jelenleg, hogy ő heti 3 napot van itt, így az utóbbi 2 hétben 5 napot tudtam mellette tölteni. Ez a péntek kilőve, mert ünnepnap, utána ő elmegy egy hét szabadságra. Tegnap kiderült, hogy nem is hó közepén, hanem már 8-án repül, és azon a héten be se jön már. Na így lett az ígért 5 hét betanulás 6-7 nap.
Catia már megy, ha lassan is, meg többször ellenőrizve, de majdnem stabilan. De ez csak a meló kisebbik része, rengeteg cég- és termékspecifikus dolgot is fel kellene szívnom, amibe még bele se kezdtem. Mindemellett egyre sürgősebb lenne a nyelvtanulást is elkezdeni.
Elvileg a srác bele fog tudni nyúlni a dolgaimba táveléréssel az első kb. 2 hónapban (amíg nem talál melót külföldön), de ez is csak ígéret. Ha úgy teljesül, mint az eddigiek, akkor nagyjából semmit nem ér.
A felelősség elég nagy ebben a pozícióban, 5 méternél kisebb alkatrészről nem láttam még rajzot. Jó, mondjuk 12 méternél nagyobbról se.
Ha csak az egyik gép bebicsaklik, mert elírtam valamit, nem aprópénz megy a levesbe.

Szóval ezt így inkább mégse.

A Bretagne-félsziget meredek ormai alatt Otthont találnak kóbor csikóhalak. /Mesterem