Futni nem tudok, sosem tanultam meg. Mindig is utáltam futni, mert iskolában futni kellett, de sosem tanítottak meg rendesen futni vagy hatékonyan vagy úgy, hogy ne izéljem szét az ízületeimet.

Valamennyi állóképesség nem árt, ha van.

Én nagyon messze vagyok az ideálistól, de elképedek rajta, amikor kollégák egy emeletet mennek fel a lépcsőn a kezükben egy 12"-os laptop mázsás súlyával és tátott szájjal veszik a levegőt, mert olyan megerőltető az egy emelet.

A lényeg az, hogy ha a pulzusod felmegy egy terhelés hatására, akkor ne omoljál össze egy perc után.

Amit a többiek mondanak abban is van valami. Idős korra abból tudsz gazdálkodni, ami most van. Ha egy adott állóképesség és egészségi állapotod van jelenleg, akkor idős korodra vélhetően rosszabb lesz. És kell valamennyi biztonsági tartalék ebben is.

Nincs gond a sétával, vagy a kerékpározással. Akkor van gond, ha egy gyakorlatilag minimális terhelés után is krízishelyzetbe kerül a szervezeted.

Amikor anyósom kijött látogatóba még a gettós lakásba, akkor nem volt lift. De volt spirállépcső és 3. emelet. Minden emeleten meg kellett állni lihegni a túlsúly miatt. És amikor sétálni mentek a tó körül, akkor úgy vonszolta magát padtól padig. Valami közel 3 órás menet volt a tó körül a "séta", ami egyébként letudható kevesebb, mint egy óra alatt. Na, ott van a baj. A kor miatt már csak lefelé megy minden, de nincs honnan romlani, már eleve vérző hassal érkezett az úr a helyszínre, mint a Roncsfilmben. Na, ezért kell valamennyi állóképesség és egészség "még fiatalon".

Persze nem vagyok sem orvos, sem diabetikus, sem testépítő. Csak egy átlag portás.