Jam, értem amit ítsz, csak szerintem nehéz lehet otthagyni a sajátot, és bérelni egy valamit, ráadásul családostól menni olyan melóhelyre, ami a megélhetést mondjuk biztosítja, de minden más meg távol kerül. Gondolok itt ismerősökre, spanokra, családtagokra, ellenségekre.
Nem minden a pénz, persze ha odahaza lenne annyi, mint így a bérleményben, az lehetne az ideális. Csak ha szólni kell valakinek, hogy a kölök beteg, maradni kéne odahaza, azólj Mari ángyónak, hogy gyöjjön már át reggel... Vagy valaki megbetegszik a keresők közül, akkor 12órát nem lássaja másikát, az nagyon nem jó. És erre lehet rámennek... A 240-260 órás melós hónap meg a rabszolgáknak való.
Ez a dal a lelkünk közötti híd kövei között a malter közötti szeretetet átitató áldás közötti békesség.
