#falusi blog

part van

Esik a hó.
De nem ez az érdekes.
Inkább az, ami 2 héttel ezelőtt esett. Na az a valami.
Kicsit szerencsétlenül sikerült a garázst/kocsibeállót a házhoz ragasztani, a két tető közt tisztességes magasságkülönbség van, és pont rossz irányból fúj a szél, így ezen a helyen csúnyán felgyűlik a hó. Nem gond, a tető megbírja. A gond az, hogy péntektől kicsit enyhült az idő (25 fokos emelkedés), és elkezdett olvadni a hó, meg esett rá az eső, meg ha ez az egész gecvaj lecsúszik onnan és pont a nyakamba, hát valószínűleg kibírom majd röhögés nélkül.
Megszületett a terv, távolítsuk el a veszélyhelyzetet okozó hómennyiséget.
Tetőtakarítós okosságot szombaton beszereztük, gyors teszttel bebizonyítottuk, hogy hasznos. Ez a kép illusztráció, ma készült, amikor a veszélyhelyzet már nem állt fenn. Viszont a 6 méteres erőkar nem viccel, fej fölött kapirgálva másfél órányit még tán Lezlilacibácsi is megköszönne.
A leszedett havat (I mean vizes havat) ki kellett még pakolni az árokba, de a mienk már így is domb, úgyhogy kapott a szomszéd is. Nem számoltam utána, hogy köbméterben vagy tonnában több a vizes hó, de szerintem mindegy is.
Sikerült kideríteni, hogy van a tetőn hófogó, így a következő nagy hóesésnél nem fogunk aggódni, főleg, hogy mostmár van megoldásunk is.

part tú

Viszont hátul, a terasz felől nincs hófogó, mégis tiszta a tető azon az oldalon.
A terasz kevésbé.
Lecsúszott szépen a hó - az első adag még magától, aztán Amea kifejtett némi erőt a 6 méteres erőkar boldogabbik végén, és megindult az egész gecvaj.
Ez a kis kupac mostanra szét van szórva a kertben.
Nem számoltam utána, hogy köbméterben vagy tonnában több a vizes hó, de szerintem mindegy is.

[ Szerkesztve ]

A Bretagne-félsziget meredek ormai alatt Otthont találnak kóbor csikóhalak. /Mesterem