Látni a pulzust edzés közben fontos szerintem, egy ilyen jó befektetés.

Amikor még 2014-ben a 70 km-es városi körnek nekimentem melóba járós bringával pulzusmérés nélkül egy fél literes kulaccsal csapvízzel... na, az durva volt. Fogalmam sem volt a pulzusról, néha ittam vizet és a depókban ittam energiaitalt. Volt vagy 25 fok és tűző nap, de akkor még csak a neoprén sapkám volt és a biztonság kedvéért rajtam volt a neoprén kamásli is. Mert ugye a cipő nehogy poros vagy vizes legyen.

Így tekertem szólóban kábé mindenkit megelőzve. Ha valakit nem tudtam megelőzni, akkor csak még jobban tekertem, hogy nehogy már lemaradjak. A 70 km-es körön 2 időmérő kapu volt és valami 31 km/h-s átlagot futottam talán az első kettőn. Aztán a második után kaptam egy durva görcsöt quadricepszben a jobb lábamban. Ott kábé vége is volt mindennek, utána már csak haza kellett valahogy jutni. Volt még hátra kábé 25 km, aztán a céltól pedig kábé 10 km hazáig.

Asszony nem tudott annyira autót vezetni, hogy eljöjjön értem, így eldöntöttem, hogy végigtekerek, aztán pedig haza. Azt hiszem valami 9 km/h átlagom volt onnantól.

Néha bevágott a görcs, egyszer teljes mértékben, akkor bedőltem agonizálni egy füves területre.

Akkor vettem meg a Polar órát, aztán nem sokkal később a vidéki országúti gépet Trollhättan városból. És onnantól nem vizet vittem, hanem Resorb Sport hidratáló oldatot.

Akkor kicsit benőtt a fejem lágya. Nem teljesen, csak picit...