Azért ajánlottam a Rufust, mert az a legfelhasználóbarátabb és biztosan működik. De a MS Tool-ja is működik, bár azt már láttam elcseszni az eredményt, ha nem szerette az adott iso-t. A FAT32-es módszer csak akkor, ha a gép támogat UEFI bootot, ez esetben az X230 támogatja, de általános módszerként nem mindig említik. Pedig lassan befér általános megoldásnak is, mivel kopnak ki azok a gépek, amik nem tudják.

Főleg Linuxon jön jól, mert ott ha Windows-telepítőt akarsz kiírni USB-s eszközre, akkor dd parancs nem csinálja meg működőre (mivel nem tud hozzá windowsos bootszektorkódot szopni saját kútfőből), Rufus-nak, Windows Download Toolnak nincs linuxos változata, Wine emulátorban meg nem futnak normálisan, mivel nem férnek hozzá az USB-s hardverhez, így ez a módszer is kilőve. Így vagy a FAT32-es megoldás marad, vagy a woeusb (ez utóbbi tartalmaz működő windowsos bootszektorkódokat). Van még Linuxra az UnetBootin, de az egy használhatatlan, bugos szutyok volt mindig is, kár rá az időt elpocsékolni, előre megspórolom a fáradtságot azoknak, akik ilyennel próbálkoznának.

DVD-t el kell felejteni, sok gépben nincs már ilyen meghajtó, főleg szubnotikban, mint az X-széria. Meg lassú is rá a kiírás, meg a telepítési idő is, míg kotyogtatja a lemezt a meghajtóban, így USB-s ODD drive-val sem éri meg szívni. Én ilyen OS telepítési célra befogtam egy olcsó, használt, régi 60 gigás SATA2 SSD-t, filléres USB-SATA átalakítóval rákötöm USB3-as portra, pár másodperc alatt kiíródik rá a Windows Telepítő, és a telepítési idő is max. 2 perc körül van róla, ha SSD-ről telepítek SSD-re. Nem sámli, hogy fel lehet így tenni egy komplett Win10 legújabb kiadást nem egészen 3 perc alatt (beleszámolva az újraindítási időket is), ha nem töketlen valaki, erről anno az ODD meg floppycserélgetős korszakban nem is álmodtunk. De SSD helyett elég egy normálisabb pendrive, pár perc alatt (7 perc körüli idő) arról is megvan a telepítés, ha nem nagyon szar, lassú fajta.

A csavarfejekkel igazad van, erre nem gondoltam. Azt nem tudom gyárilag miért húznák bele, mint az állat. A csavar nem arra való, hogy annyira beleszorítsák, hogy utána csak spéci csavarhúzóval lehessen kicsavarni vagy még azzal sem. Elég, ha belekapaszkodik, ráharap a tartott alkatrészre, fogja, nem lötyög alatta semmi, az már kellően stabil, efölött hiába szorítják meg jobban, már nem lesz haszna, csak kára. Meg egy normális csavarhúzókészlet sem árt, nem hülyeség venni, csak azt mondtam, hogy én emiatt nem várnék vele egész októberig, hogy kipucoljak egy hűtést, meg hardvert upgrade-elhessek.

Első körben csavarhúzókészlet sem kell, elég egy normál, M2-es csavarokhoz való csavarhúzó, nem kell feltétlen annyira ócska kínainak lenni, meg egy olyan hexás, mivel az X-es szérián a VGA-csatlakozó ilyen hexa csavarokkal van rögzítve (le kell szedni, mivel anélkül nem jön ki az alaplap és a másik felén nem lehet hozzáférni a procihoz és a hűtéshez), én jobb híján kicsi harapófogóval tekergettem körbe, míg meg nem lazult pár menetnyit, onnantól kézzel is le lehetett tekergetni. Ezt a kétféle csavarhúzót akármelyik barkácsboltban is meg lehet venni elég olcsón, ha csak ez a kettő kell, és nem kell a legminőségibb, meg komplett szett. De tapasztalatom szerint a legtöbb háztartásban van egy harapófogó és egy M2-eshez jó sima csavarhúzó, még ha a nem is legminőségibb. Kínaiból is tapasztalatom szerint azokat a nagyon vékony fémcsavarhúzókat kell kerülni, aminek ilyen grafitszerű vége van, mert az tényleg nem ér semmit, se forgatónyomatéka nincs, és a feje is hamar szétmegy, meg szétviszi az erősebben behúzott csavarok fejét.

De ha nem akar újrapasztázást, csak sűrített levegővel kifújja a ventit, meg RAM-ot és SATA SSD-t bővít bele, ahhoz nem sok csavart kell kicsavarni, arra még a szutyok kínai csavarhúzó is jó, nem kell a gépet teljesen szétkapni, csak az alját és az oldalát lecsavarozni, alig pár csavar tartja. De ennek ellenére én ajánlom az egész gép szétszedését és újrapasztázást is, ha már foglalkozik vele, beleöli az időt és energiát.