Ezek a vicces dolgok, amikor az ilyen fullosan felszenzorozott gépek valami okból egy-két szenzort inaktiválnak és az irányítás átmegy open loopba closed loopból.

Én pont ezt élvezem a quadban, hogy gyakorlatilag semmiféle segítség nincs és nekem kell irányítani. Kábé olyan, mint egy megkergült légpárnás és egy literes sportmotor keveréke. Siklik ide-oda, viszi a szél, nem tartja a magasságot sem.

Amikor még a 450-es helikopterrel próbálkoztam 2009 körül, akkor az olyan stressz szintet okozott, hogy remegtek a térdeim egy akksi kirepülése után. Utána repülőztem, az megnyugtató volt. A quadkopter a 7"-os FPV monitorral nem volt túl egyszerű, de rettentően élveztem, hogy a kamera képét láttam. Csak nagyon nehéz volt fókuszálni a gyakorlatilag mobiltelefon méretű képre, amit napsütésben vakított a környező fény és szinte alig láttam rajta valamit.

Most a szemüveggel ez megszűnt, mindent látni és nem tereli el a figyelmet semmi. A mozgást jobban érzékelem (szél ahogy fúj) és sokkal könnyebb a gép térbeli helyzetét a környező objektumokhoz viszonyítani. A mentális térképet fejben könnyebben össze tudom rakni, mert nem kell egyszerre a fejem körüli világot és a gép koordinátarendszere körüli világot elválasztani.

Ha egyszer a kezembe kerülni valami komolyabb DJI termék (Mavic és felfelé), akkor alighanem elsőre csak ide-oda rángatnám, mert próbálnék korrigálni a mozgásra és a megállásra, meg a kanyarokra.

Vannak ilyen videók, amikor videós drónosok kipróbálnak racing quadot és nem mindenkinek tetszik finoman szólva.