Legjobb mikor cégnél találnak meg személyesen, de éppen kifelé rohannál az ajtón, hogy mi a fene van a másik emeleten, de igen fontos missz picsa nem fogja fel, hogy akkor tudok bármit is mondani, ha megnéztem és igen, utána elmondom csak had menjek már. De feszt ott nyüszít, majd jön a 3., 4., 5. Volt mikor majdnem 1 órát úgy ajtóban állva fejtettük meg a világot és akkor meg jött a számonkérés, hogy mi tartott ezen ennyi ideiig :-D Jó mondom, ha nem rinyáltok, akkor ez lett volna kb. 4 perc. Csak nem lehet olyan szót használni, hogy rinyáltok, meg hasonlók mert akkor felszívják magukat arcpirosítósra

Bezzeg mikor füstszag volt a szerverszobában és fő illetékes döntőképes nem volt elérhető, meg a dokumentáció miatt kötelesek voltunk mailt is írni, hogy melyik verzió legyen, akkor arra csak két hét múlva kérdezett vissza, hogy "akkor ez most micsoda és még mindig van?" Nembazmeg, de szerintem akkor még fontos volt. És ott lóbálja a lábát, csinálja a plusz munkát, feltart, dönteni egyik sem mer soha, csak kötekszik, számonkér és hátráltat. Mit hagytam ki?

Teljesen általános volt, hogy leállást és válságot senki nem tudott értelmesen kezelni. Rohangálás, kapkodás, de elvárják, hogy marhára haladjon és reszeljünk, de közben feltartanak és nem engednek melózni, mert előre ugyanazt a politikusi dumát kell elmondani néha 10-20 embernek, fejenként 3 percben. Az meg persze időveszteség, ha hárítani kell. Szerverszoba tűzjelzője is ad 20 másodpercet, aztán jön a vészleállás és a 3 milliós számla, olyankor nincs időnk, de ezt sem mindig fogták fel, csak jött az "oké, de....".