Lazan kapcsolodik:

"Szíjjártó nem egy haveri milliárdos jachtján ringatózott. Csak úgy látszott. A jacht eleve nem Szíjj Lászlóé. Az ő nevén van. (Illetve, dehogy az övén, valami offshore cégén, nyilván, máltai zászló alatt.) De nem az övé.

Hanem a rendszeré.

Szíjjártóé is. Tehát a saját, jól megérdemelt, nyolcmilliárdos jachtján töltötte jól megérdemelt szabadságát.

Szíjj László sosem kérhetne szívességet Szíjjártótól a jachtozásért cserébe. Ahogy Szíjjártó sem kérhetne Szíjjtól. Itt nincsenek kérések, szívességek. Itt utasítások vannak. És csak egyetlen embertől jöhetnek.

Tulajdonképpen nincs is Szíjj László. Ahogyan Mészáros Lőrinc sincs, Tiborcz István sincs vagy Vaszily Miklós sincs. (Szíjjártó sincs.) Ezek csak nevek, amiket tulajdoni lapokra írogatnak valami furcsa hagyománytiszteletből. Mert ezt a csudás „modern” autokráciát mégis jogászfiúk hozták össze, és talán nosztalgiából, talán ironikusan, talán az EU-s pénzek minél maradéktalanabb leszívásának érdekében ilyen viccesen-lelkesen imitálják a jogállami működés bizonyos részleteit.

Jachtot, magánrepülőt, termőföldet, focicsapatot, stadiont, Balatont, Tihanyi-félszigetet, miegyebet éppen úgy használnak, ahogyan a kommunisták használták annak idején az állam erőforrásait: sajátjukként. Közben nem az övék."

(There is always a last time for everything.) Overhead, without any fuss, the stars were going out.