• Haladóbb felhasználóknak, meg akik tudják mit csinálnak, speciális esetekben igen, lehet akár előre particionált célmeghajtóra is telepíteni.
• Alapesetben viszont semmi szükség az előzetes, fix particionálásra és kb. zéró értelme van, amikor a Windows 10 telepítője eleve létrehozza a telepítésnél a szükséges partíciókat. Na meg ugye pont az olyan eseteknél szokott rendszerint gond lenni, amikor előre, fixen particionálják a céllemezt, amiatt a telepítő hibaüzenetet dob vagy nem tudja létrehozni a szükséges egyéb partíciókat, vagy a rendszer számára fenntartott kicsi partíciók másik fizikai lemezre kerülnek, netán az MBR / GPT nem stimmel, stb., nem véletlenül szokták ilyenkor a törlést javasolni, majd utána a szabad terület megadását telepítési célként és tovább.
• A jelen esetnél pedig megint semmi szükség arra, hogy a Windows 10 telepítésénél előre és fixen particionálva legyen a célmeghajtó, meg pláne nem másik OS (Linux) alól. Ahogyan dual-boot esetén a Linux partícióit sem Windows alól hozzuk létre a telepítéshez, max. a nem lefoglalt (unallocated) területet választjuk le arra a célra a lemezkezelőben.

[ Szerkesztve ]