Ma bringáztam egyet, igen jó volt. Egy kis bibi történt csak: láncot és lánckereket cseréltem. A rendszer alapvetőn Campagnolo, de SRAM láncot vettem rá. Egy dologban különbözik az SRAM és a Veloce lánc: a hosszban. Amikor felraktam, akkor nem igazán reagáltam rá, mert annyira elvarázsolt, hogy milyen szépen csillog az új kazetta. De amikor mentem kábé 6 km-t, akkor feltűnt, hogy máshogy működik a dolog. Megálltam és megvizsgáltam a helyzetet.

A kis lánckeréken elöl csak a legnagyobb keréken lehetett a lánc hátul, másképpen a visszatérő ágon a lánc a láncfeszítőn alsó felületén csúszott. Ááááááá, mekkora ánusz vagyok. De tényleg. A szerencse az, hogy kábé egyáltalán nem mentem ott, de most legalább tudtam.

Az első használható fokozat az egyes után az volt, hogy elöl nagy lánckerék és akkor már akármelyik kereket választhattam hátul, mert nem volt gond. Tehát ha meredek hegy volt, akkor le kellett váltani hátul a legnagyobb kerékre, aztán közvetlenül elsőbe ugrasztani. És gyorsításkor nem volt szabad elváltani hátul, hanem egyből nagy kerék elöl. Utána persze hamar váltani legalább kettőt hátul, hogy ne Z-alakban fusson a lánc.

Jó meccs volt, végig sikerült vigyázni rá. Egy meredek emelkedőn szoptam csak be, nem akart leugrani a lánc elöl a kis kerékre, így szépen elfogyott a teljesítmény ahogy esett a fordulatszám, aztán megálltam. Amint felemeltem és úgy tekertem akkor persze egyből leugrott a kis rohadék...

Strava szerint lett egy PR egy szakaszon. 55 km-t futottam 2 óra 7 perc alatt.

Holnap este megtöröm a láncot és kiveszek egy szemet. Vagy kettőt. Akkor jó hossza lesz. Vettem egy kis flakon WD40-et, aztán azt viszem magamra a 170 km-es túrára. Előtte WD40-el lekezelem a láncot, aztán meglátjuk.