Ez egy elég komplex probléma, ezért is szokták tipikusan több területet felölelő kompetenciával kezelni.

Ha igazán drasztikusan akarnád megoldani a problémát, akkor elő kellene venni a drákói szigort, meg a bulldózereket. Aztán letirolni a belváros egy részét, hogy legyen több sétálóutca és kerékpárokat, valamint különféle alternatív szállítási megoldásokat is lehetővé tevő támogató úthálózat.

Mielőtt bringás fanatistának tűnnék: a cargobike sem megoldás mindenre. Ha az étteremnek vagy street food bisztrónak kell 200 kg hűtött tengeri kütyü, akkor azt nem cargobike fogja odavinni.

Ha kellene kötöttpályás közlekedés a belvárosig, akkor oda kell pálya. Ha kell alá még több metró, akkor azt ki kell fúrni. De akkor ne picsogjanak felette, hogy rezeg, meg hangos, meg jaj most mennyit fogunk szenvedni.

Azt is meg kellene érteni sokaknak, hogy most azért viszonylag könnyű és olcsó (!) közlekedni, mert elég sok minden másnak a rovására van ez az olcsóság. Ha elkezd majd úgy igazán szorulni a hurok a környezetvédelmi megszorítások miatt, akkor az mindennek az árában meg for érződni, de durván. Minél később lépünk annál durvább lesz az átállás.

Nem akarok klímarettegő lenni, de az a gépjárműpark ami ma fut sok országban tömegesen már nem sokáig megengedhető. És hiába egy lepkefing az egész EU a világ kibocsájtásával összevetve, mert mindenhol kell változtatni.

Novának is elég komoly szempontjai vannak, a szigorúan 9-18-ig vagy 8-17-ig tartó melókat erőltetve rossz helyen koncentrálva tömegeket a közlekedési rendszer egy hegymenetben vívott csatát kell abszolváljon. Ez sem fenntartható.

Ebben az utóbbiban a pandémia elég komolyan segített. A home office tud működni, csak kell hozzá fegyelem, meg bizalom és felelősség is. Ha az elvégzett munka a lényeg és nem a 8-tól 17-ig leütött karakterek száma a kódban, akkor hirtelen lehet optimalizálni.

Sávszélesség és térfogatáram kábé analóg a problémához.