3an voltunk, első alkalommal mentünk. Még a Dunán a nemtudom milyen hajó hullámait is túléltük, aztán egy teljesen állóvizes szigetvilágban egy mólónál pihentünk, kiszálltunk nyújtózni, majd vissza. Nemtudom mi történt, lehet az én hibám, de gyakorlatilag megpördül a kenu azonnal.
Pont beültünk mind a hárman, épp indultunk volna, amikor én csak az éreztem, mintha a világ nem olyan szögben állna mint eddig és annyit tudtam mondani, hogy aztakurv.... és már fejjel lefelé voltunk a vízben. Kimentünk a partra, ami ilyen iszapos agyagos szar volt, kihúztuk a kenut és mivel tele ment vízzel,iszappal, borítottuk meg orral előre, hogy kimenjen belőle a trutyi.
Már percek óta folyattuk ki belőle a fost, amikor haver mondja, hogy mivan ott ami csillog a kenu orrában a takonyban. Akkor derült ki, hogy az a kocsikulcs
Teljesen jól túlélte, de valami isteni csoda volt, hogy az ott nem hagytuk el, pedighát túlélte a borulást, és nem is öntöttük ki. Fogalmunk sincs hogy került oda, korábban a hátizsákban volt.... ezt azóta is emlegetjük, pedig már vagy 8-10éve történt.