Korábban írtam a vállfájdalmamról: [link]
Egy alkalommal edzettem csak padon, mint ahogy akkor írtam kicsit újra éreztem, így visszatértem a saját testsúlyos edzéshez, ott nem fáj. Amúgy így szerintem azért nem fáj, mert nem terhelődik rá akkora súly. A ferde padon is mondjuk 50-60 kg-nál még semmi gond, de ahogy mentem feljebb a súlyban, úgy kezdtem érezni.

Csak a héten sikerült eljutni a vállcentrumba. Féltem, hogy AC kopás. Nem az szerencsére.
Elég alaposan megvizsgáltak, 3 irányból röntgen a vállamról, alapos kikérdezés, vagy 15 féle karpozícióban terhelés a vállra, hogy melyiknél érzem, illetve ultrahang.

A jó hír, hogy semelyik csont, ízület, ín, rotátor, izom nincs megsérülve, megkopva. Viszont a vállízületem a megszokott 30-35 fok helyett 43 fokban áll és emellé a kulcscsont vállcsúcs felőli része elég hosszú. Azt mondta ez nem sérülés, vagy rendellenesség, hanem ilyen az alkatom.
A doki szerint emiatt bizonyos magasság felé emelt karnál könnyebben bekövetkezik az ún. ütközéses szindróma, hogy az ott vélő lágy szövetek túlzottan össze vannak préselve a csontok által és begyullad. Ezt igazolta az ultrahang is, mert látott egy vékony részt, egy elmúló félben lévő gyulladást.

Kérdeztem, hogy akkor ennyi? Nem nagyon tudok ferde padon, meg vállból nyomni, mert mindig ütközni fog a testi adottságok miatt? Azt mondta, hogy nem, vissza lehet majd fokozatosan térni a teljes terheléshez. Ketodexet javasolt a gyulladásra és az esetleges fájdalomra.

Hát nem tudom... Hogy tudok tartósan visszatérni a gyakorlatokhoz, ha anatómiailag hajlamosabb vagyok ott a problémára. Ezt nem igazán értem.

[ Szerkesztve ]