Jaja, megvolt a kedd, tobb, mint egy oranyit boldogitottuk egymast.
Az ideges kisfiuval kapcsolatban annyi volt, hogy a tulaj megbizta a CEO embert, hogy kerdezzen ra a sracnal, van-e valami gondja. Ha nincs, akkor gond sincs. Ha van, akkor sincs, mert az o gondja az nem az en gondom...
Dealenyeg: latjak, hogy jo vagyok, meg erdekelnek a dolgok, igy ezentul a gyartastamogatast kellene erositenem, elsosorban gyartasautomatizalas teren. Szeretnek, ha elegedett lennek, meg hosszu tavra terveznek velem (baaah), emelnek a beremen is. Jeleztem, hogy jah, kifejezetten szeretek elegedett lenni, de azt azert tudjuk mindannyian, hogy itt most nem beremelesrol beszelunk, hanem egy uj poziociorol, es annak az ertekerol. Abban maradtunk, hogy majd jelentkeznek.

Az egesz egyebkent ugy kezdodott par hete, hogy kaptam egy szopos melot, en meg rakerdeztem, hogy ha mar ott szomorkodik a sarokban egy 5tengelyes marogep robotkaros tamogatassal, miert nem fogjuk be azt. Kiderult, hogy nincs ember a cegnel, aki ertene hozza. Mivel konyv van melle, a google meg hozzam is be van kotve, igy gyorsan lezavartam egy altalanos ipari robot-programozoi kurzust, es azota az adott gyarto tanfolyaman is tul vagyok. Igazabol mostanra vegeztem volna azzal a 3200 darabos szeriaval is, de annal en sokkal lustabb vagyok...

[ Szerkesztve ]

A Bretagne-félsziget meredek ormai alatt Otthont találnak kóbor csikóhalak. /Mesterem