22 évesen nem akarok belemagyarázni, de beszélj vele. Az Én húgom, 13 éves, Karácsonyra kapott egy okostelefont. Újdonság volt, persze, hogy nyomkodta egész nap, játszott, örült. De ez az egész napos nyomkodás úgy maradt. Szüleim egyszer-kétszer rászóltak, néha sírás is lett a vége (nem a telefon miatt, hanem rosszul esett neki), aztán ennyi. Most már közel nem nyomkodja annyit. Annak idején velem is volt hasonló. Tizen-x évvel ezelőtt, amikor kezdtek jönni a számítógépes játékok(hozzánk legalábbis), újabb gépünk lett, fater Doom1-2-3-mal, Heretic-kel, Wolfeinstein3D-vel és hasonlókkal játszott. Én még nem játszhattam velük, nem nekem való volt. Aztán nagyobb lettem, nyár volt, szüleim dolgoztak, Én meg egész nap (reggeltől estig) ott ültem. És akkor bejött a szabály, hogy minden nap 1 órát ülhetek ott. Akkor nyilván nem örültem neki, de visszagondolva teljesen jogos döntés volt.
Régen Én is, és most húgom is mindig félrerakja a mamáktól kapott pénzt. Igazából nem is nagyon jutott eszembe rögtön elkölteni, csak örültem, hogy van. Inkább az egészet költöttem el egyben biciklire.
szerk.: bocsánat a hosszú offért. :|

[ Szerkesztve ]

Nikon D3200 // Acer Aspire 5 A515-51G-51JP // OnePlus 3 // Nexus 4