Maurizio Sarri és Kepa Arrizabalaga összetűzéséről eszembe jut egy találós kérdés a Trónok harcából, amit Varys tesz fel Tyrionnak. Így szól:

"Három nagy úr ül egy szobában. Egy szent ember, egy király, és egy gazdag ember. És ott van még egy egyszerű zsoldos is. Mindhárom hatalmasság meg akarja öletni a másik kettőt. Vajon ki fog meghalni és ki marad életben?"

Ha tudod a választ, ha nem, a film szerinti megfejtés: "Az erő ott van, ahol elfogadjuk, hogy van." És a találós kérdés mögött meghúzódó filozófiai bonbon: "Ha a zsoldosok döntenek, miért teszünk úgy, mintha a királyok uralkodnának?"

Már-már túl könnyű azt mondani, hogy Kepa a bűnbak. A Chelsea alulmaradt, sosem tudjuk meg, hogy Sarri eredeti döntése (becserélni Willy Caballerot) miként ült volna. Megtagadta a parancsot, rossz katona, 3 nap magánzárka, és még a rangjelzését is le lehet tépni valami teátrális mozdulattal. Az igazságérzet ezt diktálja. Ha van egy parancs, akkor azt végrehajtod - Kepa ebben egyértelműen hibás.

Az viszont, hogy ide jutott a Chelsea, szerintem bőven Sarri felelőssége. A csapat hullámzik, a szezon mögött húzódó döntések dogmatikus alapon nyugszanak, többször rúgott már bele a saját embereibe, szerencsétlenül kommunikált több meccs után, a sajtósokat lassan egy köpéssel fogadja a jónapot előtt. Sarri ilyen, van egy terve, tudod, hogy ez lesz, nem ad a 48-ból, megszoksz, vagy megszöksz.

A Chelsea kerete viszont nem ilyen. Bírhatják egy ideig alázattal, de amikor már sok (és nincs magasan a küszöb), akkor jöhetnek az edzőbuktatónak címzett odaröffenések. Itt késünk az edzésről, ott teszünk egy kétértemű megjegyzést, amott passzívkodunk, ha kedvünk támad. Lehet nem tudatos, lehet csak jelzés-értékű, de napról-napra csorbítják az edző tekintélyét.

Onnantól pedig megszűnik a csapat: meg kell nézni, Kepát hány csapattársa próbálta rábeszélni, hogy hallgasson már a mester hívó szavára és szíveskedjen lefáradni. Azpilicueta, a csk, mérföldes körzetben sem volt, mint utóbb nyilatkozta, "a pálya másik végén álltam, messze voltam az esettől". A távolban Ramos, Piqué, Puyol, Chiellini, Godín, Adams, Keane vagy épp Michael Ballack úriasan összenevetnek.

A hatalom már a zsoldosoké - mert Sarri hagyta kicsúszni a kezéből.

by Omlett du fromage