Arra emlékszem, hogy kaptam gimi elején egy acélvázas BCA vagy CBA (?) nevű bringát, ami egy MTB-szerű dolog volt. Azon volt a SIS váltó, talán 3x6-os konfigurációban. Iszonyatosan nehéz volt a bringa mai mércével, de tekertem mint állat.

A fék sima patkófék volt talán, ez még a V-fék előtt volt szerintem. 1991 körül volt ez. Arra emlékszem, hogy viszonylag hamar megtanultam szinte becsukott szemmel kicserélni a hátsó tengelyt, mert állandóan eltört alattam. A padkákról leugratások és erdei utakon csapatás nem segített. Ez még menetes szár volt, amit csavarral kellett a helyére beszorítani, hogy a csapágy jól fusson. Egy idő után eléggé rutinból ment a csapágygolyók zsírba rakosgatása és megfelelő csapágy előfeszítés beállítása, hogy ne is lötyögjön a kerék, de szépen fusson.

Ezután a bringa után kaptam a szomszédtól egy Munchenben a szemétből kiguberált országúti gépet, ami ugyan elég pici volt, de nagyon durván ment. A fék állandóan elszakadt rajta, a fékkarnál megtört mindig a bowden és elnyírta. Egy ilyen esettel kapcsolatban este akkorát, hogy az orromat eltörtem és azóta ferde. Azt a bringát nagyon kedveltem. Sajnos semmiféle értelmes emlékem nincs a specifikációval kapcsolatban.

Még a Csepel országútival valósítottam meg az eddig legnagyobb sebességű esésemet. Egy szép nyári napon egy minimálisan lejtő hosszú egyenes utcán tekertem a pedálon kiállva teljes erőből. Hogyan máshogy. És volt egy ökölnyi kő az úton. Úgy gondoltam, hogy a kő cikkben lesz, én meg éppen cakkban elsuhanok mellette. De elk*rtam és pont rámentem. És utána valami elképesztő sokáig csúsztam az aszfalton mire megálltam. Utána úgy jártam egy ideig, mint C3PO.....