Unokahúgomnak volt egy időben fürje. Odahaza, lakásban, egy nagyobb kalitkában / ketrecben tartotta, és pár naponta tojt tojást. Maga a fürj meg kézhez szokott, szerette, ha simogatjuk. Nem volt egyáltalán félős.
A salátád (?) meg egész szimpatikus. 
Én viszont combot sütöttem, egészben. Főtt-sült krumplival. Egy laza 2.5 órás álom jött rám, miután ettem egy rendes adagot. Innen lehet tudni, hogy egész jól sikerült. A rendes kajáktól 2+ órát szeretek alukálni, aznap már nem kell semmi, általában. Tegnap viszont kénytelen voltam enni a zsírjával egy szelet kenyeret.
Ez a dal a lelkünk közötti híd kövei között a malter közötti szeretetet átitató áldás közötti békesség.
