Vagy az olaszok 2006-os VB győzelmét. Ebből is látszik hogy az emberek nem a mutatott játékot nézik elsősorban, hanem a "neveket". A görög EB győzelmet azóta is negatív példaként hozzák fel, viszont az olasz vb győzelmet még sehol nem láttam, hogy valaki azzal dobálózott volna. Tavaly a Chelsea hasonló játékkal nyert bajnokságot, mint amilyennel idén a Leicester fog (remélhetőleg), viszont a visszhangok teljesen mások... egyértelmű, hogyha egy nagy nevű csapat tud 1-0-ákkal meg 2-1-ekkel bajnokságot nyerni, akkor azok végsőkig kidolgozták a taktikát, egy filozófus az edzőjük és a védelem is betonbiztos. Viszont egy Leicester esetében mákjuk van, betolják a buszt, tolják őket a bírók, ilyen játékkal inkább ne is nyerjenek, stb. De ott van másik példának Ferguson MU-ja, amely gyakran nyert ilyen 1 gólos győzelmekkel bajnokságokat, hogy a Fergie-time-ot már ne is említsük.
A mezei fociszurkolókat könnyű megvezetni. És akkor még csodálkozunk hogy ennyi a reklám a médiában, vagy hogy felmerült egy Elit Liga bevezetése, ahol csak a leggazdagabb és legnagyobb nevű klubok indulhatnak majd.