Tudod, magas lóról lehet nagyot esni.

Diego Lopez búcsúlevele:

32 éve születtem Lugo tartomány egy apró falvában, Paradelában. Mindig is arról álmodoztam, hogy futballista legyek, de a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha eljuthatok szívem legkedvesebb klubjához, a Real Madridhoz. Erre mindig is büszke leszek, és ezért hálás köszönettel tartozom a klubnak és elnökének, Florentino Péreznek, hiszen ő adott rá ismét lehetőséget, hogy ezt a címert viseljem.

Az akadémia egyik játékosának visszatérni élete együtteséhez, ez a legnagyobb dolog amit el tud képzelni. Köszönettel tartozom a két zseniális edzőmnek, José Mourinhónak és Carlo Ancelottinak, és az edzői stábjaiknak, amiért bíztak bennem, mindenért, amit tanultam tőlük, amiért versenyhelyzetbe hoztak, ami alapfeltétele a sportnak.

Köszönöm minden csapattársamnak, a fizioterapeutáknak, az orvosoknak, a pályamestereknek és a klub minden alkalmazottjának. Nagy megtiszteltetés volt a hihetetlenül boldog pillanatokat veletek együtt átélni; köszönöm amiért ilyen sok szeretettel viseltettetek felém. Mindnyájatoknak a legjobbakat kívánom. És természetesen hálám örökké üldözni fogja a madridizmust, ezt a hatalmas családot, mely a világ minden táján büszkélkedhet tagokkal. Köszönöm a támogatásotokat, sok erőt adtatok nekem ez idő alatt: Örökre szívembe zártalak benneteket.

Boldogan távozom, hiszen minden tőlem telhetőt megtettem. Az egyetlen célom az volt, hogy napról napra alázattal, elkötelezetten dolgozzak, továbbá hogy szenvedélyesen védjem a világ legjobb klubjának értékeit. Mindezért mondhatom el büszkén azt, hogy minden egyes perc, amit a Real Madridnál tölthettem, egy-egy égi ajándék volt.

Hasta el final, Vamos Real! Egy madridista, Diego López

Köszönünk mindent Diego, hiányozni fogsz. Nagyon sajnálom, ahogy vele elbántak.