"Realos szemmel jó lenne, megérne egy csomó pénzt?"

Tőlem maradhat, ahol van, vagy mehet az arab ligába, akár 100 milliárd dollárért is...

Darwin Nunez mellett a modern futball egyik legtúlértékeltebb játékosának tartom. Még eladja a gyorsasága, de pár év, aztán már az sem menti meg.

A csapat egyébként "galaktikus éra" óta meglehetősen "sótlan" társaság. (Mondom ezt az eltelt időben elért eredményekkel együtt is.) Szürkébbnél-szürkébb (bár valójában a "barnábbnál-barnább" helyesebb kifejezés) játékosokkal lépnek pályára sok éve.

Számomra egyre kevésbé szerethető a csapat, pedig 1985-ben zártam a szívembe őket. Olyan régen, hogy tán' igaz sem volt...

Ami pedig a "csomó pénzt" illeti...

Reális szemmel a világon senki nem érdemel ennyi pénzt.

A mai összegek század részét érdemelné meg a legjobb játékos is. Manapság ha valamelyik csatár két egyeneset rúg a labdába 80 millió eurós fizetésért igazolják le a "sztárklubok". Ezeket a sok százmilliós, és immár milliárdos igazolásokat pedig ép ésszel szinte felfogni sem lehet.

Ha belegondolok, hogy a '80-as évek végéig, '90-es évek eleje-közepéig tartó korszakban hány zseni végezte a szemétdombon, vagy kellett polgári foglalkozásból megélnie 35-40 éves korától...

Szerencsétlen Bosman nem is tudta, de az Európai Bírósághoz benyújtott keresetével örök életre tönkretette a világ klub labdarúgását.

A maradékot (és a nemzeti futballt) pedig a liberalizmus tette tönkre.

Tudom, hogy manapság szokás ironizálni az "Aranycsapaton", és azon a korszakon... De az még foci volt a javából.

Az is, amit a Klaksvík produkált a Fradi ellen. Őszinte, felhőtlen, tiszta, és romlatlan.

Ez pedig, ami manapság van, már nem az. Ez pénzgyár. A tudáshoz, szenvedélyhez, a játék szeretetéhez vajmi köze van sajnos!

"Aquila non captat muscas."